Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
esetében a gépek központi telepítése indokolt. Kivételt képez az az eset, ha a gazdaság két vagy több, egymástól nagyobb távolságra levő, egybefüggő területrészre tagolt (pl. több termelőszövetkezet összevonása esetén), és ezek a területrészek a központtól távol vannak, önálló majorközpontjuk, megfelelő gépjavító vagy karbantartó műhelyük van. Ez esetben csak a főbb javítások központosítása indokolt, és azoknak az erő- és munkagépeknek a központba telepítése és centrális irányítása, amelyek ilyen szervezetben ésszerűbben üzemeltethetők. A gépi munkafolyamatok szervezése — mivel legtöbb esetben nem esik egybe az egyes munkák végzésének időpontja a különböző területeken — csak csoportos, koncentrált üzemeltetéssel lehet ésszerű. Ilyen esetben a gépcsoportok műszaki kiszolgálása jól szervezhető, a művelési optimumok tarthatók, és kevesebb szervezési, ellenőrzési munkát igényel. A kapcsolódó munkák és gépek munkáinak szervezése azonban pontos tervezést, nagy szakértelmet és rátermettséget követel meg. Sajnos a rossz közlekedési viszonyok, a kedvezőtlen táblaméretek és a termesztés koncentráltságának nem kielégítő foka hátráltatja ezeknek az elveknek a maradéktalan megvalósítását. Csoportos gépüzemeltetéssel szervezhetők a talaj előkészítő, a vető-, a betakarító, az istállótrágyázó, a növényvédelmi és a nagyobb szállítási munkák. Ezeknek a központos szervezése, együtt üzemeltetésük még olyan gazdaságokban is előnyös, ahol a terület több, egymástól távolabb fekvő tagból áll. A betakarításoknál feltétlenül szükség van terményfogadó hely kialakítására. A domborzat és a termelési költségek összefüggései A talajellenállásból eredő gépimunkaköltségek a hegy- és a dombvidéken és a sík vidéken egyformán eltérőek lehetnek, a domborzatból eredő többletköltségek viszont csak a lejtős területeken gazdálkodókat sújtják. A domborzat mint természeti tényező a lejtőn mozgó gépek vonóerő-szükségletét módosító hatásán keresztül határozza meg a munkaköltségeket. A hegy — völgy irányú művelés során az emelkedés legyőzéséhez többlet vonóerőre van szükség, ami lejt- menetben az optimális műveleti sebességek miatt csak részben térül vissza. Szintvonal irányú műveléskor a barázdák fölfelé forgatása, illetve a megdőlten járó erőgép kedvezőtlen vonóerő-kihasználása jelent többletkiadást. Mégis ez utóbbi kedvezőbb, mint a hegy — völgy irányú művelés. A gépi munkák átlagos többletráfordítását a lejtőszög függvényében a 101. táblázat szemlélteti. A domborzat a gépi tömegszállításokat ugyancsak befolyásolja. Üzemi viszonyok között a váltakozó lejtőn fölfelé és lefelé való szállítás, valamint a felborulás veszélyének elkerülése végett felrakható tömeg, de az üresjáratok megnövekedő aránya is, módosíthatják a szállítás hatékonyságát. Az éves többletszállítási munkát az üzem átlagos lejtésviszonyainak függvényében a 102. táblázat tartalmazza. A lejtős területek tápanyag-gazdálkodásának szervezése A mezőgazdasági termékek mennyiségével és minőségével szemben támasztott követelmények a következő tervidőszakban fokozódnak, s e követelményeknek csökkenő földterületen, egyre kevesebb kézi erő felhasználásával kell megfelelni. A hozamok fokozása csak a ráfordítások növelésével lehetséges, de sem a vállalat, sem a népgazdaság számára nem közömbös a ráfordítások hatékonyságának alakulása. A növénytermesztési hozamok gazdaságos növelésének egyik alapvető feltétele 327
