Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
és nem pillangós, egyéves szálas takarmányok, valamint kalászosok termeszthetők itt gazdaságosan. Ezek a talajvédelem szempontjából is előnyösek, gépesítésük is megoldható. A kapásnövények termesztése általában sem talajvédelmi szempontból, sem a talaj adottságok, sem pedig a gépesítés lehetőségei és költségei miatt nem célszerű és nem gazdaságos. Elsősorban négykerékmeghajtású erő- és függesztett munkagépek használhatók, szántásra pedig a váltva forgató ekék. Talajvédelmi szempontból feltétlenül fontos, hogy a jó talajvédő hatású növények aránya legalább 35 — 45% legyen, a rossz talajvédő hatásúaké pedig 15% alatt maradjon. Ezeken a területeken fokozott talajvédelmi rendszabályokra van szükség (táblá- sítási követelmények betartása, lejtőre merőleges művelés, minél állandóbb talaj- borítás, mélylazítás, szintvonalakkal megegyező úthálózat, felső oldalán vízlevezető árok stb.). Mint rpár említettük, a 17—25%-os lejtőket a szakirodalom szántóföldi művelésre általában alkalmasnak tartja. Ezeken a lejtőkön indokolt lehet a művelési ág megváltoztatása. Tény, hogy a 17%-os lejtő feletti területeken már általában nem gazdaságos a szántóföldi művelés. Viszonylag széles körű tapasztalatok bizonyítják, hogy ha a 17% feletti lejtős területeken nem szántóföldi, hanem az adottságoknak (talaj, éghajlat, kitettség, üzemgazdasági stb.) más, megfelelőbb művelési ágat létesítenének (s arra a szükséges fedezet is rendelkezésre áll), a gazdaságok döntő többségének termelése jövedelmezővé tehető. A 17 —25%-os lejtésű területek nagy részét azonban szántóföldként tartják nyilván, bár sok helyen a művelést már megszüntették, parlagon hagyták, „önmagától” gyepesedik, fásítják stb., vagy művelési ágat váltottak, gyepet telepítettek. E területek szántókénti hasznosítását azzal indokolják, hogy — egyes gazdaságoknak kevés a szántóterületük, — másrészt, mert a művelési ág megváltozása jelentős befektetéssel, beruházással jár, s erre nincs megfelelő fejlesztési alap. Célszerűnek látszana, ha az ebbe a lejtőkategóriába tartozó területek gazdálkodásának helyzetét mérlegelnék, és a művelési ágat meliorációval egybekötve megváltoztatnák. Sajnos a gyepesítés költsége 5000—6000, az erdősítésé 20—40 ezer Et/ha. Teraszozás. Az erózió elleni védekezés egyik igen fontos eszköze a teraszozás. A nagyüzemi szőlő- és gyümölcskultúrák telepítése előtt a 12— 40%-os lejtőkön megfelelő talaj adottságok mellett (50—60 cm termőréteg) földnyeső gépekkel széles teraszok kialakítása szükséges. E teraszokon a rétegvonalakkal megegyező, a művelési irány és a gépüzemelés feltételeinek megfelelő táblaméret alakítható ki. Kádár adatai alapján a teraszok kialakítási költsége 300— 400 m-es távolságon belül mintegy 30— 70 ezer Ft/ha. Ez a viszonylag nagy beruházás csak értékes állókultúrák (szőlő— gyümölcs) esetén térül meg, így szántóföldi művelésnél általában nem jöhet számításba. A lejtős területek gépesítésének szervezése A lejtős területek gépesítése eltér a sík vidéki termelés gépesítésétől, az eltérő adottságok, elsősorban a lejtőkön folyó üzemelés miatt. A lejtő növeli az energiaigényt, a balesetveszélyt, korlátozza a gépek mozgását, rontja a gépek kihasználását és a nagy teljesítményű gépek alkalmazását, a csoportos gépüzemelés bevezetését. A lejtőn üzemelő gépekkel szemben támasztott követelmények Fontos, hogy stabilitásuk megfelelő legyen, minimális oldal- és hosszirányú borulási veszéllyel üzemeljenek. A szállító járművek esetében főként a terjedelmes áruk szállításakor fontos a megfelelő stabilitás. 324
