Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
A termesztett növényeket talajvédő hatásuk alapján a 100. táblázatban csoportosítottuk. Minél meredekebb a lejtő, annál nagyobb arányban kell szerepeltetni a jó talaj - védelmet nyújtó növényeket, a gyenge és rossz hatásúakat a sík vagy a lankás területeken kell termeszteni. A jó talajvédő hatású állandó gyepek, füves keverékek, pillangósok nemcsak talaj - borításukkal védik a talajt, hanem azzal is, hogy gyökérzetükkel a talajt átszövik, s ezzel a talaj lemosását is mérséklik. Ezért a meredekebb lejtőkön e növényeké az elsőbbség. Közepes talajvédő hatásúak az 1—2 éves pillangós és az egyéb egyéves szálastakarmány-növények, valamint az őszi kalászosok. Ez utóbbiak általában 6—9 hónapig borítják a talajt. Ezért az eróziónak kevésbé kitett területekre helyes koncentrálni az őszi kalászosokat. A növények talajvédő hatása mellett az agrotechnikai talaj- védelem, a gépesíthetőség és a gépüzemeltetés szempontjai a meghatározó tényezők. Gyenge talajvédő hatásúak az egynyári pillangósok és szálastakarmány-növények, továbbá a tavaszi kalászosok. Ezek 2—4 hónapig nyújtanak kielégítő talajvédelmet. Ezért részarányuk az erózióveszélyes területeken kisebb. Főként a sík és a lankás területekre helyes koncentrálni a növényeket. Rossz talajvédő hatásúak a kapások, még akkor is, ha művelésük rétegvonal irányú is, mivel gyenge és rövid ideig tartó a talajborításuk, gyakori talaj művelést, lazítással járó növényápolást, növényvédelmet és jelentős szállítási munkát igényelnek. Ehhez a megfelelő táblaméretre, alakra, az ágazati koncentrációra és útviszonyokra van szükség. E követelmények csak megközelítően sík területen elégíthetők ki. A talajvédelmi szempontokon alapuló csoportosítás lényegében megfelel a különböző lejtőtartományokba tartozó területeken kialakítható termesztési feltételek szerinti csoportosításnak is. A növények talajvédő elhelyezése a lejtőn A szakirodalom a 0— 25%-os lejtésű területeket alkalmasnak tartja szántóföldi művelésre. A jelenlegi közgazdasági szabályozók mellett azonban minden esetben meg kell vizsgálni a 17%-nál meredekebb lejtőjű területeken a termesztés gazdaságosságát, mert felmerülhet a művelési ág megváltoztatásának szükségessége. Nemcsak talajvédelmi szempontból, hanem a csekély hozamok, a nagy költségek és a gépesítés nehézségei miatt is, mert ez egyben ráfizetéses termeléshez vezet. A növények elhelyezése a talajadottságoktól, a lejtési viszonyoktól, a kitettségtől, a gépesítés lehetőségeitől, a tábla méretétől függ, természetesen a talajvédelem követelményeinek betartásával. 100. táblázat. Az egyes növények talajvédő hatása (Kiss A. szerint) Jó Közepes Gyenge Rossz Állandó gyep Bíborhere Zab Burgonya Füves keverék Őszi takarmánykeverék Borsó Siló Lucerna Őszi árpa Bükköny T akarmányrépa Szarvaskerep Őszi rozs Csalamádé Cukorrépa Vöröshere Őszi búza Szudánifű Kukorica Baltacím Tavaszi árpa Szójabab Dohány Fehérhere Tavaszi takarmány- keverék Bab Napraforgó 322
