Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
Az 1000— 1500 m-es táblahosszúság a kedvező, azonban ezt befolyásolják a terepadottságok, út, csatornahálózat, vízmosások, az át nem művelhető tereptárgyak. Az 1000 m alatti táblahosszúság hátrányos a gépüzemelés szempontjából, az 1500 m-t meghaladó pedig szervezési, anyagellátási szempontból kedvezőtlen. A táblaszélesség a lejtés fokától függ. A művelési költségek csökkentése céljából a következő méretek javasolhatók:- 5%-ig 300 - 500 m,- 5,1- 12%-ig 100-300 m,- 12,1- 17%-ig 100-200 m és- 17% felett 100 m alatti táblaszélesség. A talajvédelem érdekében a tábla hosszanti oldala lehetőleg kövesse a szintvonalat, szélességét a lejtés foka határozza meg, de alsó határa az alapgép munkaszélességének többszöröse legyen. Nagyon hátrányos, hogy nincsenek a 17%-nál meredekebb lejtőjű szántóföld szintvonalas művelésére alkalmas erő- és munkagépeink. A táblák kialakításakor a gyakorlatban az ismertetett alapelveket betartani nehéz, a közölt méretek is csak tájékoztató jellegűek. Ha a lejtő nem egyirányú, nagyok az ellen- és oldalesések, akkor arra kell ügyelni, hogy egy táblán belül 4—5%-nál nagyobb esés ne legyen, s a művelés iránya a legnagyobb lejtésre legyen merőleges. Szabályos táblák gyakran nem alakíthatók ki a terepadottságok miatt. Lehetőség szerint arra törekedjünk, hogy a tábla területének legalább 50— 60%-át az elképzelt hosszúsággal képzett téglalap kitegye. A tábla kialakításakor minden esetben tekintetbe kell venni, hogy a talaj művelési, vetési, növényápolási, betakarítási munkákat lehetőleg a szintvonalakkal párhuzamosan végezzük. Gyakran nincs lehetőség arra, hogy a szemben levő oldalak párhuzamosak legyenek egymással, ezért legalább azt a célt kell elérni, hogy valamelyik táblahatár indítást adjon a gépi művelés irányához, s a legrövidebb művelési hosszúság ne legyen rövidebb 100 m-nél. A táblák alakjának meghatározásakor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a gépek a tábla végén megfordulhassanak. Ennek megfelelően fordulási sávokat kell kiépíteni, amelyekre nagyon alkalmas a dűlőút vagy a gyepesített „vakdűlő”. El kell kerülni, hogy fordulás után lejtő irányú gépnyomok maradjanak, mert az igen nagy eróziós károkat okozhat. A függesztett munkagépek használata igen előnyös a fordulékonyság miatt, és azért, mert nem hagy barázdát forduláskor. A lejtők táblásításakor gyakori eset, hogy a kialakított táblák hosszanti oldala egymással nem megegyező irányú, néha merőleges vagy azt megközelítő. Nem szabad erőltetve követni a sík területek táblásítási rendszerét, mert ezzel nagy kárt okozhatunk. Minden esetben alapvetően a talajvédelem szempontjait kell figyelembe venni, és utána a gépi művelés igényét. A talajvédelem szempontjából még esetenként sem engedhető meg a lejtés irányával megegyező irányú szántás-vetés, mert ezek a műveletek nagymértékben elősegítik az eróziós károk kialakulását. Tömbösítés. A lejtős területek tábláinak tömbösítése hasonlóan fontos feladat, mint a sík területen. A termelés koncentrálása a csoportos gépüzemelés, a korszerű termeléstechnikai eljárások, a fajlagos ráfordítások csökkentésének, hozamnövelésének és ezzel együtt a jövedelmezőség fokozásának a feltétele. A növények koncentrált elhelyezése azonban a talajvédelmi célok rovására nem mehet, ezért csak olyan esetben engedhető meg, ahol a talajvédelmi szempontoknak nem mond ellent. Hátráltatja a tömbösítést, hogy a különböző lejtőfokú területekre más-más erő- és munkagép szükséges, s így a tömbösítés nem teszi lehetővé a gépek jobb kihasználását. A tömbösítés feltételei jelenleg az olyan 12% alatti lejtőn adottak, ahol számottevő ellentétes irányú esések nincsenek, s a talaj adottságok és a kitettségi viszonyok megközelítően azonosak. 319
