Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
— az árunövény-termelésnek kedveznek, — hátráltatják a természeti adottságok által indokolt méretű és szerkezetű állat- tenyésztés kialakítását, — kicsi és instabil jövedelmi szinthez vezetnek, — nem tesznek lehetővé megfelelő eszközellátottságot, — a dolgozók kereseti színvonala a tsz-ek jelentős számában átlag alatti. A jelenlegi mezőgazdasági árszínvonalon csak az átlagosnál jobb természeti adottságok mellett megfelelő a nyereséghányad. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a lejtős területeken a természeti adottságok által meghatározott termelési struktúrában nagy a részesedésük a kevésbé jövedelmező ágazatoknak, pl. a szarvasmarha-tenyésztésnek, s a szarvasmarha-férőhelyek bekerülési költsége 1960 és 1970 között 324%-kal, a sertésférőhely 338%-kal, a juhférőhely 240%-kal növekedett. Ezt az árszintemelkedést nem tudja kompenzálni a mezőgazdasági termékek árváltozása. A pótlólagos ráfordítások jobb talajon nagyobb, gyengébb talajon — így a lejtős területen is — kisebb jövedelmezőséget tesznek lehetővé. E tényezők együttes hatása a nem kielégítő vállalati eredmény, amelynek következménye a talajvédelem, a melioráció és az egyéb műszaki fejlesztés nem megfelelő megvalósítása. A kedvezőtlen adottságú területek gazdasági stabilitása szempontjából legfontosabb kérdés annak a jövedelemszintnek a biztosítása, amely alapja a gazdaságok életképes működésének. Ezt a célt kívánja szolgálni az állami támogatás rendszere. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok az általános támogatáson túl megkülönböztetett állami támogatásban is részesülnek (árkiegészítés, jövedelemkiegészítés, fejlesztési hozzájárulás), sok esetben azonban ez sem ad megfelelő stabilitást a jelenlegi termelési szerkezet mellett. Laczkó (1973) vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a lejtős területű termelő- szövetkezetnek az állami támogatás mértékét kivéve, minden mutatója lényegesen elmarad az országos átlagtól, továbbá az is látható, hogy az egyes tájegységek között is jelentős különbség van (98. táblázat). A lejtős területek területrendezése Táblásítás. A talajvédő gazdálkodás alapja az eróziót gátló és a gépüzemelés feltételeinek megfelelő táblásítás, területrendezés. A táblásítás szempontjai: — a táblásítás tegye lehetővé a talajvédő művelést, — a gépek gazdaságos üzemeltetését, — a minimális ágazati koncentrációt. 98. táblázat. A hegy- és dombvidéken gazdálkodó termelőszövetkezetek mutatói tájegységenként Laczkó (1969) nyomán Tájegység 1 dolgozó tagra jutó termőterület 1 ha területre jutó 1 ha MMOT-re jutó 1 dolgozó tag személyes jövedelme bruttó állóeszköz állami támogatás bruttó nettó jövedelem* ha Ft Észak- és KözépMagyarország 4,8 6 816,0 954,0 3351 — 10 728 Észak- és Közép-Dunántúl 5,2 5 420,0 912,0 4665 670 12 310 Dél- és Délkelet-Dunántúl 5,0 3 229,0 889,0 3008 1051 .10 263 Nyugat-Magyarország 4,1 5 011,0 1027,0 3021 590 9 701 Országos átlag 6,2 1 4306,3 763,9 6428 1648 17 667 Megjegyzés: ’állami támogatással együtt 318
