Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése
— a gazdaság gépkihasználása fokozható, csökkenthetők az egyes munkafolyamatok gépköltségei, — nő a munka termelékenysége stb. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy mindezek csak akkor valósulhatnak meg, ha a melioráció egyértelműen meghatározott és ökonómiailag is alátámasztott üzemvagy ágazatfejlesztéssel egybekötött tevékenység, és nem hiányoznak a meliorálandó vagy már meliorált területek, körzetek fejlesztéséhez szükséges népgazdaságilag alátámasztott természeti, vállalati és közgazdasági feltételeket figyelembe vevő megalapozott fejlesztési tervek. A fejlesztési tervnek a mezőgazdasággal szemben támasztott közép- és hosszú távon mutatkozó népgazdasági igényt kell figyelembe venni. Ennek alapján a jelenlegi művelési ágak, termelési szerkezet, földhasználat arányát, módját hatékonyabb eljárásokkal kell felváltani. A meliorációra szoruló területek jövedelmezőségének biztosítására tisztázni kell mely területek alkalmasak — a talajvédelmi követelmények betartása mellett — a gazdaságos szántóföldi művelésre, és mely területeken kell gyep, erdő vagy más művelési ágat létesíteni. Ki kell dolgozniuk a gazdaságoknak azokat a talaj használati, talajvédelmi és meliorációs eljárásokat, amelyekkel a vállalati és a népgazdasági célkitűzések megvalósíthatók. A jelentős gyep- és szálastakarmány-termő területeken a szarvasmarha-tenyésztést fejleszteni szükséges, és gazdaságossá kell tenni. E területeken is gondoskodni kell a gazdaságos termeléshez szükséges specializációról és koncentrációról. Meg kell teremteni a termelés magas színvonalú gépesítettségét és szervezettségét. A vállalat szempontjából a gazdaságossági vizsgálat a vállalati bekerülési érték figyelembevételével mutat reális képet. A népgazdasági bekerülési értékkel való elemzés elsősorban népgazdasági szempontból fontos. A lejtős területű gazdaságok talajvédelmének szervezése Az ország mezőgazdasági területének mintegy 50%-a (3,2 millió ha) lejtős terület. Az MTA Agrokémiai Kutató Intézetének adatai szerint mintegy 2 370 000 ha-on pusztít erózió, melyből — erősen erodált 572 000 (24,1%), — közepesen erodált 914 000 (38,6%), — gyengén erodált 884 000 ha (37,3%). Az erózió okozta talajpusztulás évente 38,5 t/ha, összesen több mint 90 millió t, melynek humusztartalma kb. 1,8 millió t. Ez kb. 50 millió t, istállótrágya szerves anyagával, illetve 624 000 t műtrágya-hatóanyaggal egyenlő. Az erózió évente kb. 6 milliárd forint értékű istállótrágyát mos el. Ez az erodált területen átlagosan 2500 Et/ha-nak felel meg. Ezzel a költséggel 2—3 év alatt a lejtők meliorációja nagyobbrészt megoldható lenne. A lejtőre hulló csapadéknak majdnem 50%-a elfolyik, s a völgyekbe lezúduló víz gyakori elöntéséből származó károk is jelentősek. A kedvezőtlen természeti adottságokkal párosuló helytelen művelési módok s a gazdálkodásban meglevő hibák az okai annak, hogy az e területen termelő gazdaságaink nagy száma veszteséges. Mindezek következménye, hogy az itt gazdálkodó vállalatok számára a viszony316
