Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
— minél rövidebb szállítási utat jelentsen, — a fasorok kötött talajon ne akadályozzák a száradást, — a homoktalajon pedig minél tovább takarják. Az utakra a használat során különböző erők hatnak. Ezek közül a legfontosabb a nyomóerő és a dinamikai ütőhatás. Csak a megfelelően megépített út alkalmas az erőhatások rongálódás nélküli elviselésére. Az út járófelületét útburkolatnak nevezzük, két oldalon van a padka, majd mellette az útárok. Földutakon az útburkolat is földből van. Ha a helyben található föld nem megfelelő, akkor javítani lehet különböző tulajdonságú talajok hozzákeverésével. Az útburkolat szélessége táblautakon 4 m, gyűjtőutakon 8—10 m. A burkolatot keresztirányban esésben képezik ki, hogy a csapadék lefolyjék róla. Az esés 3—5%. Az oldalt elhelyezkedő padka 1—1,5 m széles, ugyancsak az útárok felé esik. Az üzemi úthálózatot úgy kell megtervezni, hogy a terület hosszában és kereszt- irányában a nagy forgalmú helyeken nagyobb szélességű gyűjtőutak haladjanak, így majorok, anyagtároló helyek, áruszállító helyek és a magasabb rendű úthálózat felé. Ezekbe csatlakoznak be a táblautak. Minden táblát a megközelíthetőség végett legalább egy oldalon út határoljon. Az üzemben létesített bekötőutak szilárd burkolatúak. E célra makadám vagy por- talanított út egyaránt alkalmas. A makadám út alapja 15—24 cm vastag, 60— 100 mm átmérőjű kövekből áll, erre kerül a 4—6 cm vastag, 5—30 mm átmérőjű kövekből álló finom zúzalékkal terített koptatóréteg. Portalanítás esetén az útfelületet bitumennel terítik. Tereprendezés. Ha a domborzati viszonyok miatt a táblán belül nem egyöntetűek a vízgazdálkodási tulajdonságok, így az egyenletes csapadékbeszivárgás, az egyenletes lefolyás, akkor további beavatkozásokra van szükség. Ennek keretében az egyenetlen talajfelszínt megváltoztatjuk, a lefolyástalan mélyedéseket és kiemelkedő hátakat eltüntetjük. Ezáltal a csapadék beszivárgása, a lefolyás és a talajvízszint mélysége egyenletesebbé válik. Ilyen beavatkozás lehet az okszerű talajművelés, amely kismértékben alakítja a felszínt, és a kisebb terephullámok eltüntetésében segít. A nagyobb egyenetlenségek a terepegyengetéssel szüntethetők meg, ebben az üzem rendelkezésére álló egyes földmunkagépek a kisebb távolságon belüli egyenetlenségeket földmozgatással kiegyenlítik. A nagyobb földmozgatással járó munka a tereprendezés. Ennek során a táblán belül mesterséges, új terepet alakítunk ki. Tereprendezésre többnyire az öntözés céljából kerül sor, így azzal kapcsolható össze, ha azonban a területen nem tervezünk öntözést, akkor is megtérülhet a mérsékelt földmozgatással járó tereprendezés. A lefolyási viszonyok javítására sokszor elegendő, ha az esés irányában csak az elleneséseket szüntetjük meg. Ennek során nagyjából egy irányba eső, folyamatosan változó esésű terep alakítható ki. A lenyesett föld a mélyedések feltöltésére, esetleg egyéb létesítményekhez használható fel. Levezető hálózat. A meglevő csatornahálózathoz csatlakozó üzemi csatornákat úgy tervezzük, hogy minden tábla mélyebb oldalán legyen csatorna. A vízszintes vonal- vezetést a táblahatárok szabják meg, a magasságit pedig úgy kell tervezni, hogy a csatorna a befogadóba torkolljon, és a tábla felszíne alatt 20 cm-re legyen az üzemi vízszint. A levezetendő vízmennyiség megállapításakor azt kell eldönteni, hogy a talaj természetes tározótere mennyi csapadékot tud — mint tározótér — befogadni, és csak a fölösleg levezetése szükséges. Műtárgyak. A csatornahálózat üzemeltetéséhez szükséges műtárgyak a leggyakrabban előforduló kisebb méretű tiltok, zsilipek, csőátereszek és bújtatok lehetnek. Ezeket a kis műtárgyakat a rendelkezésre álló típustervekből választjuk ki. 229
