Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
vezeti a káros vizeket, akkor azt kell vizsgálni, hogy a levezető hálózat elhelyezkedése és mérete alkalmas-e minden tábla lefolyó vizének közvetlen befogadására. Ebben az esetben csak a táblán belüli vízrendezési feladatok várnak megoldásra. Ha csak gyűjtőrendszere van meg, akkor olyan üzemi levezető hálózatra is szükség van, amely minden táblát rákapcsol erre a rendszerre. Ha a területen egyáltalán nincs levezetőhálózat, akkor a teljes vízlevezetési probléma megoldása lesz a feladat, az egyéb víz- rendezési feladatokkal együtt. Befogadó. Először azt tisztázzuk, hogy a meglevő gyűjtőcsatorna-hálózat alkalmas-e az üzemi levezető hálózat vizeinek befogadására. Fel kell tárni, hogy levezetőképessége megfelel-e, üzemvízszintje alkalmas-e a további sűrített és betorkolló csatornák csatlakoztatására. A helyesen végrehajtott vízrendezés ezt lehetővé teszi. Előfordulhat azonban, hogy évek folyamán a befogadó rendszer alkalmatlanná válik e feladat ellátására. Ez esetben a felújítás módját kell tisztázni. Ha a területen nincs megfelelő csatornahálózat, akkor alkalmas befogadót kell keresni, ami vízfolyás, ideiglenes vagy állandó tározótér lehet. Itt is tisztázni kell az időbeli és mennyiségbeli kérdéseket. Táblásítás. Táblának nevezzük a mezőgazdasági üzem mesterséges vagy természetes határokkal körülvett állandó részét, amit a termesztés során egységes kezelésben részesítenek. Tábláístáson a művelt terület gazdaságosan és egységesen művelhető egységekre való felosztását értjük. A táblásítás, vagyis az egységek kialakítása csak a mezőgazdasági vízrendezési és üzemszervezési szempontok együttes figyelembevételével valósítható meg. Előbbi az azonos vízviszonyok megteremtését célozza, az utóbbi a gépesített agrotechnika kívánalmainak hivatott megfelelni. A tábla vízgazdálkodási szempontból akkor egységes, ha — azonosak a talaj fizikai, kémiai tulajdonságai, — azonosak a lefolyási viszonyok, — azonos a talajvíz mélysége, — azonosak a vízellátottsági viszonyok. Üzemszervezési szempontból fontos, hogy — megfelelő úthálózat legyen, — a tábla nagysága üzemi méretű, — a táblák alakja pedig szabályos legyen. Az említett szempontok összehangolása és az adottságok alapján a legkedvezőbb megoldás megválasztása gondos tervezési munkát igényel. Az úthálózat a táblásítás függvénye, és mivel az utak a táblahatárokon haladnak, nem közömbös az úthálózat sűrűsége és szabályossága sem. A táblák nagyságának megállapításakor — az üzemszervezés kívánalmain túlmenően — figyelembe kell venni, hogy egységes legyen a talaj fizikai és kémiai tulajdonsága, illetve a meliorációval egységessé tehető legyen. A tábla nagyságát meghatározza a domborzat alakulása, ami a beszivárgás, így a lefolyás azonosságának meghatározó tényezője. A domborzat meghatározza továbbá a levezető csatornák sűrűségét is. A megfelelő vízellátáshoz szükséges öntözőcsatornák is befolyásolják a táblák nagyságát. A tábla alakja lehetőleg szabályos négyszög legyen, ez megfelel a termesztési és vízrendezési igényeknek. Úthálózat. A mezőgazdasági üzemekben főleg földutakat használnak. Az úthálózattal szemben támasztott követelmények: — az úthálózat az üzemen belül egyenletes sűrűségű, — a nyomvonala lehetőleg egyenes, — az út lehetőleg az év minden szakában járható, esése egyenletes legyen, — az út szélessége a szükséglet szerint alakuljon, — jól kapcsolódjék a magasabb rendű utakhoz, 228
