Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások

— surrantok,

— burkolatok (fenékburkolatok, oldalburkolat, mely lehet növényi vagy egyéb burkolat).

Gátak

Fejgát (fenéklépcső). A vízmosás felső végénél, a további hátrarágódás megakadályozása céljából ún. fejgátat kell építeni. Ennek segítségével a vízgyűjtőről érkező vizek kártétel (kimosás) nélkül jutnak a vízmosás medrébe. A fejgát lényegében véve fenéklépcső, amely az eredeti talajszint és a vízmosásfenék közti magasságot hidalja át. Szerkezeti felépítése a helyi adottságoknak megfelelően igen különböző.

Feladatuk mind a vízmosás, mind a vízfolyás esetében a fenékesés mérséklésével a további kimosás, illetőleg a hátrarágódás megakadályozása. Szigorúan vett fenéklépcsőt csak vízfolyásrendezéskor alakítunk ki. Vízmosásnál a fenék kötésére szolgáló művet fenékgátnak nevezik, ami a hordalékfogó vagy más néven a vízmosáskötő gáttól abban különbözik, hogy elsősorban a fenék biztosítására és nem a hordalék visszatartására szolgál. Szerkezetileg viszont mégis különbözik a fenéklépcsőtől, mert ha kismértékben is, de a fenékből kiemelkedik. A felülről érkező vízhozam a fenékgát esetében nem a fenék teljes szelvényterületén keresztül, hanem a gáttest közepére koncentrálva, fenéklépcsőnél pedig a teljes szelvényterület kiterjedésében bukik alá.

Minden fenékgát vagy fenéklépcső — eltekintve a nem kő- vagy betonművektől, ahol e részek élesen elválasztva nem különböztethetők meg — lényegében véve négy részre tagozódik: az előfenék, a gáttest vagy fenéklépcsőnél a lezárófal, a vízláda és az utófenék (36. ábra).

Az előfenék tulajdonképpen a fenéklépcsők tartozéka. Fenékgátnál általában nem készül. Célja, hogy a bukás következtében megnövekedett sebességű és mozgás36. ábra. A fenéklépcső szerkezete

200