Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
energiájú víz a gáttesthez való csatlakozásnál se a feneket, se a mederoldalakat ne bontsa meg. A gáttest szelvénye lehet egyenes (trapéz alakú) vagy gyengén ívelt vonalú. Fenékgátnál a gátfalba a tartósan lefolyásra kerülő kisebb vízmennyiség vezetésére alkalmas méretű vályút süllyesztenek. A vályú lehet trapéz, négyzet vagy kör alakú. A gátállékonyság fontos követelménye a szárnyak jó „bekötése” az oldalakba. A gát falazatának a vízmosás vagy a vízfolyás két partjába való bekötése nélkül az érkező víz a gáttestet körülmosná. A tapasztalat szerint a különböző eséssel érkező változó vízhozamok a fenékgátnak vagy fenéklépcsőnek ezt a részét támadják leghatározottabban, a műtárgy elpusztulása főként ennek tulajdonítható. Ez a műtárgy legkényesebb része. A bekötés helyén, a partoldalakat fallal vagy burkolattal is védik. A bekötés hosszúsága általában 1 — 2 m, a méret azonban a vízmosás anyagával és az oldallejtő hajtásával is összefügg (37. ábra). A gáttesthez csatlakozik az ún. vízláda vagy vízpárna, ami az átbukó víz eleven erejének megtörésére szolgál. A vízládában a gáttest magasságától függően 0,40— 0,80 m mély víz van. Az utófenéknek az a rendeltetése, hogy a gát alatt a fenék lemélyülését és alá- mosását megakadályozza. A vízládát ugyanis ún. lezárófoggal kötik a fenékbe. A víz a lezárófogon átbukva a medret mélyíti. Ezért a vízládát általában betonba ágyazott fog zárja le. Még a burkolat és a lezárófog ellenére is van kimosás a gát után, ennek hatása azonban már jelentéktelen. A fenékgátakat, illetőleg a fenéklépcsőket anyaguk szerint osztályozzák. Eszerint vannak: rozséból, fából, kőből, betonból vagy vasbetonból készített fenékgátak, illetve fenéklépcsők. Rózsegátak. A vízmosáskötésnél régebben mint könnyen beszerezhető, olcsó építőanyagot, a rozsét használták. Az ilyen fenékgátak kedvezőtlen tulajdonsága, hogy ha a rőzse nem hajt ki, az elkorhadt gátat a víz elsodorja. A bekötés és az utófenék gyenge pont, az érkező víztömeg a gátat oldalról könnyen kimossa, esetleg alatta mélyíti a talajt annyira, hogy a gát bedől. Ezért újabban a gátakat tartósabb anyagból építik. Egyszerű rőzsegát. Magassága 30—50 cm. Az ennél magasabb fonás könnyen átszakad. A gát 0,80—1,0 m hosszúságú, 6—10 cm átmérőjű, 40—60 cm távolságra 201 37. ábra. Fenékgát
