Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások

partomlások, homokbuckák stb. keletkezésében jelentkeznek. A talajvédelemhez szorosan kapcsolódik a vízrendezés, hiszen a víznek szabályozott módon való összegyűjtése és elvezetése megakadályozza a víz romboló hatását. Különösen fontos ez nagy esésű területeken. Egyes adottságok között az öntözés is lehet talaj védő hatású. Műszaki feladat a talajvédelmi létesítmények tervezése, építése és üzemeltetése. Bár mindegyik beavatkozásnál fontos a művek karbantartása, de itt fokozott gondosságot kíván.

A kultiváció a szélsőséges adottságú talajok termővé tételét szolgálja. Ilyen szélsőséges talajok a mocsarak, a tőzegtelepek, másrészt a terméketlen homok- és kavicstalajok, a nagyon kötött szikes talajok vagy az eddig elhagyott területek. Ebben a beavatkozásban is alapvető szerepet kap a vízrendezés, adott esetben az öntözés. Ennek segítségével kialakítható az alapvető vízháztartási egyensúly, amit követhetnek az egyéb, a talaj javítására irányuló beavatkozások. Műszaki feladat a helyzet alapos tanulmányozása alapján a művek tervezése és építése, valamint azok karbantartása.

A táblásítással tesszük lehetővé a nagyüzemi gazdálkodást, amit a szabdaltság megszüntetésével, kedvező helyszíni elrendezéssel, kiegyenlített talajtani, domborzati és vízgazdálkodási tulajdonságú táblák kialakításával és megfelelő úthálózat építésével érhetünk el. A táblásításhoz szorosan kapcsolódik a vízrendezés, az öntözés, hiszen ezek elrendezése a táblák kialakításától függ, illetve a tervezés során kell összhangba hozni a termesztés és a vízrendezés, valamint az öntözés igényeit.

A műszaki létesítmények tervezéséhez szükséges alapadatok

Minden műszaki létesítmény tervezése előtt előmunkálatokat kell végezni, amelynek során fel kell tárni a vízföldtani, talajtani, talajmechanikai, morfológiai, meteorológiai és vízgazdálkodási helyzetet, továbbá a művelési ágak jellemzőit, ezenkívül a helyszíni vizsgálat alapján a talaj túlzott átnedvesedésének okait.

Az előmunkálatok a következők:

— adatgyűjtés,

— helyszíni szemle,

— helyszíni feltárási munka,

— laboratóriumi vizsgálatok,

— értékelőmunka.

Az adatgyűjtés a következőkre terjed ki:

— vízföldtani, talajtani és talajmechanikai adatok (a felszínközeli víz vezető rétegek elhelyezkedése, a talajok fizikai tulajdonságai stb.),

— morfológiai és topográfiai adatok,

— hidrológiai adatok (vízháztartás, vízrendszerek jellemző adatai),

— vízgazdálkodási adatok (meglevő vízgazdálkodási létesítmények adatai, régebbi levezetőhálózat adatai stb.),

— a természetes növénytakaró jellemző adatai (a talaj vízháztartását jellemző növények adatai),

— a mezőgazdasági termelést jellemző adatok (területrendezés, területhasznosítás).

A helyszíni szemlén be kell járni a területet, és általános képet kell kapni a természetes környezetben és üzemi körülmények között végzett adatgyűjtés értékeiről, megbízhatóságáról. Elsősorban a morfológiai, a hidrológiai, a vízgazdálkodási és a mezőgazdasági helyzetet kell vizsgálni. így tanulmányozni kell a természetes mélyedéseket, felül kell vizsgálni a morfológiai és geodéziai adatgyűjtés alapján kialakult domborzati képet. Ellenőrizni kell a kialakult hidrológiai helyzetképet, tájékozódni kell a mezőgazdasági üzem viszonyairól.

A helyszíni feltárások geodéziai, talajtani és talajmechanikai jellegűek.

186