Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
A geodéziai felvételek során fel kell venni a terület síkrajzi állapotát és magassági elhelyezkedését. Ennek során rögzíteni kell a természetes és mesterséges tereptárgyakat, a felszíni vízrendszer vízszintes és magassági viszonyait. Megfelelő méretarányú rétegvonalas helyszínrajzot szükséges készíteni. A talajtani feltárások során a talaj kialakulás körülményeinek, a domborzati viszonyoknak és az egyéb begyűjtött adatoknak a mérlegelése alapján olyan sűrű vizsgálati helyeket kell kitűzni, amennyi a tervezés és építés kérdéseinek eldöntéséhez elegendő. A felszínközeli talajszelvény feltárásához 1,5 m mély kutatógödör, mélyebb talajrétegek feltárásához 5— 6 m mély kutatófúrás szükséges. Minden genetikai szintből, ezen belül az eltérő rétegekből, az érvényben levő előírások szerint mintát kell venni. A talajtani feltárás részben helyszíni vizsgálatból, részben laboratóriumi feldolgozásból áll. A talajmechanikai vizsgálatokat az alapozást igénylő műtárgyak helyén kell végezni. A hidrológiai körülmények feltárása a helyszínen műszeres munkából, helyszíni megfigyelésekből, helyi tapasztalatok begyűjtéséből áll. Külön vizsgálat tárgyát képezi a felszíni vizek, a felszín alatti vizek és a meglevő vízgazdálkodási létesítmények hatása. A felszíni vizek vizsgálata a vízfolyások vízszállító képességének megállapítására, a méretek, az állapot megítélésére irányul. A felszín alatti vizek vizsgálata során a talajvíz jellemző szintjeit, a talajvízjárás adatait, a minőségi kérdéseket kell tisztázni. A vízgazdálkodási létesítmények esetében a vízrendezés csatornahálózatát, a kis vízfolyások és a nagy vízfolyások jellemző adatait kell megvizsgálni. Öntözéskor a vízszállító csatornák környezetre gyakorolt hatása, az állandó tározók hatásának megállapítása is fontos. Az értékelűmunkák során a túlzott vízbőség elemzése alapján meg kell állapítani, hogy a terület milyen hidrológiai típusterületbe tartozik. A típusterületbe való besorolás alapján felvilágosítást kapunk a káros vízbőséget kiváltó meteorológiai, talajtani, geomorfológiai, hidrogeológiai okokról. A vízgyűjtő területek osztályozása A vízgyűjtő területeket osztályozhatjuk: — a terepesés, — a kiterjedés, alak, — a talajadottságok, — a növénytakaró szerint. A terepesés szerint beszélhetünk sík vidéki vízgyűjtőkről, ahol a víz mozgása a terepen és a csatornában csekély, jelentős a beszivárgás, így általában kevés víz folyik le. A domb- vidéki és hegyvidéki vízgyűjtő területeken a víz mozgása gyors, illetve igen gyors, a lefolyó fajlagos vízhozamok nagyok és az árhullámok gyorsan alakulnak ki. A domborzat a víz összegyülekezését is befolyásolja. A vízgyűjtő kiterjedése és alakja befolyásolja a vízhozamok nagyságát, a megközelítően kerek területről gyorsabban összegyülekezik a víz, mint a hosszan elnyúlt területről. A talajok szerkezete, áteresztőképessége ugyancsak a lefolyt vízhozamokra van hatással, mivel az a nagyobb beszivárgás révén csökken. A területen található növénytakaró a nagyobb arányú beszivárgást segíti elő, ezáltal csökken a lefolyó vízhozam, másrészt érdességével késlelteti az összegyülekezést, így a lefolyás időben elnyúlik. A dombvidéki területek meliorációjának műszaki létesítményei A műszaki megoldások körébe tartozik a táblásítás, a területi vízrendezés és a vonal menti vízrendezés. A területi vízrendezés lehet felszíni nyílt csatornás vagy termőtalaj védelmét szolgáló műszaki művekkel egybekapcsolt felszín alatti 187
