Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
Mélyforgatás, rigolszántás, rétegcsere A talaj lazítással szemben ezekben az esetekben a talajszelvény felépítése, függőleges tagozódása megváltozik. Ősi formája a szőlők talajának előkészítése, a talajforgatás. A múltban ezt kézi erővel végezték, az utóbbi évtizedekben rigolekével forgatják meg a talajt. Ugyanezt a talaj átalakítást végzik gyümölcsösök telepítése előtt, valamint egyes erdészeti fafajok telepítésekor is. A talajforgatás mélysége 60— 80 cm. A forgatással egy időben az állókultúrák számára szükséges műtrágyamennyiséget is leforgatják a mélyebb szintekbe. E műveletek során a forgatott réteg teljesen összekeveredik, ennek következtében a talaj eredeti tápanyag- és vízgazdálkodása alapvetően megváltozik. A humuszos réteg a felszínről a mélyebb rétegek közt oszlik meg, a szénsavas mész — a mélyebb szintekből felhozva — az egész forgatott szintet átmeszezi. Több lesz a pórus a talajban, és így a telepítés idején kedvezőbb a talaj levegőzöttsége és víznyelése. Ezek a tulajdonságok az évek folyamán fokozatosan megszűnnek és a talaj visszanyeri eredeti térfogatát. Rétegesére. A mélyforgatás különleges esete. Ehhez olyan ekére van szükség, amely a humuszos A-szintet csak megemeli, míg az alatta levő B- és C-szintet felcseréli. Ezt az eljárást Hollandiában és a Szovjetunióban alkalmazzák olyan esetekben, amikor nem célszerű a humuszos felszín leforgatása, mert ez a termékenység csökkenéséhez vezetne, különösen, ha a kedvezőtlen tulajdonságú felhalmozódási szint anyaga kerülne a felszínre. Ezért a B-szintet a C-szint anyagával elkeverik, és felhígítják anélkül, hogy a felszínt lényegesen megváltoztatnák. Ez a módszer alkalmazható olyan erdő talaj okon, amelyek C-szintjében szénsavas mész van, olyan láptalajokon, amelyek tőzeges rétege a feküvel elkeverhető, valamint olyan szikes talajokon, amelyeken az A-szint kedvező tulajdonságú, és a C-szintben gipsz található. A rétegcserét végrehajtó ekék 80— 100 cm mélyen dolgoznak, és ennek megfelelően csak nagy teljesítményű erőgépekkel működtethetők. Hasonló céllal végeztek rétegcserét a Hanság olyan területein, ahol a tőzegréteg vastagsága 40—50 cm-nél nem volt nagyobb, és a feküben található agyagos iszapos anyaggal elkeverve a termőréteg tulajdonságait megjavította. így javult a vízgazdálkodás és a deflációval szembeni ellenállás. A mésztrágyázás A növények mészhiányának megszüntetésére, valamint a talajban lejátszódó biológiai folyamatok áthangolására gyakran használunk kalciumtartalmú anyagokat olyan kis mennyiségekben, hogy az már nem nevezhető talajjavításnak, hanem tulajdonképpen kalciumtrágyázásnak. Erről, valamint a kis adagú meszezésről mint talajjavításról már az előző fejezetekben volt szó. Itt most arra az eljárásra térünk ki, melyet Szelényi dolgozott ki, és amelynek lényege az istállótrágya együttérlelése szénsavas mésszel. Az istállótrágya meszes kezelésének kettős előnye van. Egyrészt az istállótrágya érlelését kedvezően befolyásolja a szénsavas mész, mert csökkenti a nitrogénveszteségeket, és elősegíti az értékes kalciumhumát-vegyületek kialakulását, másrészt a talajba juttatott kalciumhumátok a foszfátgazdálkodást terelik kedvezőbb irányba (Szelényi vizsgálatai szerint a foszfátfrakciók között a növények számára köny- nyebben hozzáférhetők képződése lép előtérbe). így a meszes istállótrágya a talajt fizikailag (szerkezet), kémiailag (kémhatás és kationkicserélő képesség), valamint biológiailag (mikrobiológiai tevékenység és tápanyagforgalom) javítja. Az elmondottakból az is következik, hogy ebben az esetben 181
