Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások

a jelenség, amely az erdőtalaj-képződés homoktalajokra jellemző formája, a termé­szetben előfordul és a Nyírségben nagy kiterjedésben észlelhető. Régóta ismert tény, hogy e talajok termékenysége, a bennük megtalálható agyagosabb, barnás kovárványcsíkok következtében kedvezőbb, mint az azonos összetételű és szem­csenagyságú homoké. Vizsgálataink szerint ennek oka a rétegekben és a rétegek kö­zötti homokban tárolt víztöbbletben, valamint a tápanyagoknak a csíkokban való feldúsulásában keresendő. Fontos eleme az eljárásnak, hogy a rétegeket olyan mélységben kell kialakítani, amelyet a későbbi felszíni talaj művelés már nem bolygat meg. Ha ez a feltétel teljesül, akkor a szerves kolloidokból álló réteg nehezen ásványosodik, sőt a benne feldúsuló növényi gyökerek maradványaiból állandóan regenerálódik. A gyökérfejlődési vizsgálatok igazolták e feltételezést, azaz a rétegekben az erő­teljesebb gyökérfejlődést, ennek következtében a nagyobb és mélyebb gyökértö­megei. A mélyen fejlett gyökérzet ugyanakkor a felszín kiszáradása esetén is tápanyagot és vizet szolgáltat a föld feletti részeknek, míg a rétegzetlen homokban a növények már kisülnek, összefoglalva a réteges homokjavítás elvi alapjait, az a talajszelvény átalakításán, a víz- és tápanyag-gazdálkodás javulásán, a növények gyökerének mé­lyebb és erőteljesebb fejlődésén alapul. A réteges homokjavításhoz használható anyagok. Minőségük és mennyiségük lé­nyegében azonos az előző fejezetben leírtakkal, vagyis tőzegkorpa vagy lápföld, agyagásvány vagy agyagostalaj-adalékkal és legalább 30% istállótrágyával. Mind­ezekhez járul még a kultúrától függő adagban a műtrágyával való feltöltés. A bevitel módja. Az egyszerű kolloiddúsítástól abban különbözik, hogy itt a ré­teges elhelyezésre törekszünk. Ezért az elegyengetett felszínre terített javítóanyag­keveréket előhántós ekével szántjuk le, illetve a kormánylemez megfelelő kialakí­tásával megközelítően zárt réteg kialakítására törekszünk. A lehelyezés mélysége a terület használatától függ. Szőlő és gyümölcsös alá mé­lyebben és egy rétegben visszük be a javítóanyagot, szántóföldi kultúra esetében pedig a két réteget 50 és 35 cm mélyen igyekszünk kialakítani. Ez történhet ugyan­azon időszakban, kétszeri terítéssel és bemunkálással, vagy két egymás után kö­vetkező évben. Minden esetben elengedhetetlen a felszín — a későbbi szántott réteg — megfe­lelő kialakítása, tápanyagokkal és szerves anyaggal való ellátása. Ez különösen azért fontos, mert egyszerű mélyszántás vagy rigolszántás esetén a nem humuszos homok kerül a felszínre, ami a növények megtelepítését és kezdeti fejlődését nagyon megnehezíti. A kísérletek első időszakában emiatt a hiba miatt nem érvényesülhe­tett a mélyebb szintekbe lejuttatott tápanyag és kolloid hatása. Kísérleti méretekben a szintcsere gépesítése ma már megoldott. Ezzel a mód­szerrel a humuszos szántott réteg, amely egyben biológiailag is tevékeny, a felszí­nen marad, az alatta fekvő réteg forgatásával vagy felemelésével kerül a javító­réteg lehelyezésre. Gazdaságossági adatok. Ez a talajjavítási eljárás a költségesek közé tartozik. Álta­lában azt mondhatjuk, hogy a követelmények szigorításától függően 8000 és 12 000 Ft/ha költséggel számolhatunk. Ez a kiadás reális időn belül csak intenzív növények esetén térül meg, ezért csak szőlő, gyümölcs, zöldség és esetleg gyógynövény ter­mesztésekor lehet gazdaságos. Szántóföldi kultúrák és erdőtelepítés esetén csak át­meneti megoldásai jöhetnek számításba, amelyek tulajdonképpen a kolloiddúsítás eljárásával azonosak. 178

Next

/
Thumbnails
Contents