Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
a jelenség, amely az erdőtalaj-képződés homoktalajokra jellemző formája, a természetben előfordul és a Nyírségben nagy kiterjedésben észlelhető. Régóta ismert tény, hogy e talajok termékenysége, a bennük megtalálható agyagosabb, barnás kovárványcsíkok következtében kedvezőbb, mint az azonos összetételű és szemcsenagyságú homoké. Vizsgálataink szerint ennek oka a rétegekben és a rétegek közötti homokban tárolt víztöbbletben, valamint a tápanyagoknak a csíkokban való feldúsulásában keresendő. Fontos eleme az eljárásnak, hogy a rétegeket olyan mélységben kell kialakítani, amelyet a későbbi felszíni talaj művelés már nem bolygat meg. Ha ez a feltétel teljesül, akkor a szerves kolloidokból álló réteg nehezen ásványosodik, sőt a benne feldúsuló növényi gyökerek maradványaiból állandóan regenerálódik. A gyökérfejlődési vizsgálatok igazolták e feltételezést, azaz a rétegekben az erőteljesebb gyökérfejlődést, ennek következtében a nagyobb és mélyebb gyökértömegei. A mélyen fejlett gyökérzet ugyanakkor a felszín kiszáradása esetén is tápanyagot és vizet szolgáltat a föld feletti részeknek, míg a rétegzetlen homokban a növények már kisülnek, összefoglalva a réteges homokjavítás elvi alapjait, az a talajszelvény átalakításán, a víz- és tápanyag-gazdálkodás javulásán, a növények gyökerének mélyebb és erőteljesebb fejlődésén alapul. A réteges homokjavításhoz használható anyagok. Minőségük és mennyiségük lényegében azonos az előző fejezetben leírtakkal, vagyis tőzegkorpa vagy lápföld, agyagásvány vagy agyagostalaj-adalékkal és legalább 30% istállótrágyával. Mindezekhez járul még a kultúrától függő adagban a műtrágyával való feltöltés. A bevitel módja. Az egyszerű kolloiddúsítástól abban különbözik, hogy itt a réteges elhelyezésre törekszünk. Ezért az elegyengetett felszínre terített javítóanyagkeveréket előhántós ekével szántjuk le, illetve a kormánylemez megfelelő kialakításával megközelítően zárt réteg kialakítására törekszünk. A lehelyezés mélysége a terület használatától függ. Szőlő és gyümölcsös alá mélyebben és egy rétegben visszük be a javítóanyagot, szántóföldi kultúra esetében pedig a két réteget 50 és 35 cm mélyen igyekszünk kialakítani. Ez történhet ugyanazon időszakban, kétszeri terítéssel és bemunkálással, vagy két egymás után következő évben. Minden esetben elengedhetetlen a felszín — a későbbi szántott réteg — megfelelő kialakítása, tápanyagokkal és szerves anyaggal való ellátása. Ez különösen azért fontos, mert egyszerű mélyszántás vagy rigolszántás esetén a nem humuszos homok kerül a felszínre, ami a növények megtelepítését és kezdeti fejlődését nagyon megnehezíti. A kísérletek első időszakában emiatt a hiba miatt nem érvényesülhetett a mélyebb szintekbe lejuttatott tápanyag és kolloid hatása. Kísérleti méretekben a szintcsere gépesítése ma már megoldott. Ezzel a módszerrel a humuszos szántott réteg, amely egyben biológiailag is tevékeny, a felszínen marad, az alatta fekvő réteg forgatásával vagy felemelésével kerül a javítóréteg lehelyezésre. Gazdaságossági adatok. Ez a talajjavítási eljárás a költségesek közé tartozik. Általában azt mondhatjuk, hogy a követelmények szigorításától függően 8000 és 12 000 Ft/ha költséggel számolhatunk. Ez a kiadás reális időn belül csak intenzív növények esetén térül meg, ezért csak szőlő, gyümölcs, zöldség és esetleg gyógynövény termesztésekor lehet gazdaságos. Szántóföldi kultúrák és erdőtelepítés esetén csak átmeneti megoldásai jöhetnek számításba, amelyek tulajdonképpen a kolloiddúsítás eljárásával azonosak. 178