Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
A vegyszeres homokkiités Ezzel a módszerrel a defláció ellen védekezünk. A homokfelszín annál könnyebben esik áldozatul a szél pusztító hatásának, minél kevesebb benne a kolloid, vagyis minél kevésbé tapadnak össze a homokszemek és minél szárazabb a felszín. Tekintettel arra, hogy a szél közvetlenül a felszínre hat, és a deflációt nem befolyásolják a felszín alatti talajrétegek tulajdonságai, elegendő, ha a felszínen sikerül egy vékony réteget megkötni. Ezzel a szél káros hatása már elhárítható. A deflációnak ellenálló felület többféle módon alakítható ki. A múltban elsősorban a természetes ragasztóanyagok, így a bitumen vagy az agyagásványok jöhettek számításba, ma a szerves kémia által előállított műanyagok hosszú sora is felhasználható erre a célra. A bitumenes emulziók a természetes bitumen vizes emulziójából állnak. Az emul- geálás céljából elszappanosított zsírsavak vagy más felületaktív anyagok használhatók fel. A homokkötés céljából használt emulzióknak nem szabad olyan anyagot tartalmazni, ami a növények fejlődését vagy csírázását gátolja. így az emulzió nem tartalmazhat sem erősen lúgos, sem pedig mérgező anyagokat. A bitumenes emulziót a homokfelszínre permetezve, néhány mm vastag réteget kötünk meg. Hatása ezért egyszeri, és a talajművelés vagy a felszín egyéb megbolygatása után elveszti hatását. Más vonatkozásban kívánatos az is, hogy az emulzió által létrehozott réteg ne alkosson áthatolhatatlan kérget, mert akkor a csírázó növények nem tudják áttörni. Az agiyagásvány-szuszpenziók elsősorban montmorillonit jellegű agyagásványt tartalmaznak, és ennek vízzel alkotott szuszpenzióját használják homokkötésre. A szovjet irodalomban gumbrin néven nevezett anyag is hasonló agyagásvány, amelynek adalékanyagokkal képzett szuszpenziója a homok felszínére kipermetezve vagy kiöntözve, a homokszemcsék felületén vékony agyagbevonatot hoz létre. Ennek hatására a homokszemcsék egymáshoz tapadnak, aminek következtében a szél hatásának ellenállnak. Az agyagásvány-szuszpenziókat vizes hígítással juttatják ki, rendszerint közvetlenül a védőnövény elvetése után. így a kikelt növények nem károsodnak a defláció következtében mindaddig, míg kifejlődésük után a homokvédelemről már maguk gondoskodnak. Ebből következik, hogy a gumbrinnal kezelt felszínek is az első talaj művelésig nyújtanak nagyobb védelmet, majd a felszín védőrétegének megbontása után hatásuk arra korlátozódik, amit az agyagkolloidok a megművelt réteg számára jelentenek. Kétségtelen, hogy az ismételten alkalmazott agyagásványos kezelés a szántott réteget át tudja alakítani és így maradandó és teljes szélvédelmet biztosít, ehhez azonban rendszeres és hosszabb időn át tartó védelem szükséges. A műanyagok közül számos vegyület alkalmas a homokfelszín megkötésére. Ennek előfeltétele, hogy vizes szuszpenzióban vagy oldatban megfelelő mennyiség legyen kijuttatható. Hazai gyakorlatban a Solakrol és a Palmasol használható fel, mert ezek előállítása megoldott. A Solakrol az akrilsav polimerizált sója. Vízzel könnyen elegyíthető, és 2%-os oldata kipermetezhető a talajfelszínre. Általában 3—5 q/ha mennyiségben, 0,2 -2%-os oldatban használják. A Palmasol nyersgumi alapanyagot és polimerizálódó műanyagot tartalmaz. Vízzel alkotott szuszpenzióját 15 — 20 q/ha hatóanyag-mennyiségig használják. Mindkét anyag a homokszemcsék felületén alkot hártyát, majd ezek — a szélnek ellenálló réteget alkotva — kapcsolódnak egymáshoz. Hatásuk — különösen a Pal- masolé — talajművelés után sem szűnik meg teljesen, csak lényegesen csökken. Felhasználásuk nem terjedt el nagy területeken, csak különösen kitett vagy védelemre szoruló felszíneket védenek velük. Gazdaságosságukat nehéz elbírálni, mert nemcsak a felszín védelmével hatnak, hanem a talaj vízgazdálkodását és a növények tápanyagfelvételét is befolyásolják. Egyelőre a nagy anyagköltség miatt általános elterjedésük a közeljövőben nem várható. 12* 179
