Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
ennek következtében összeáll, csomósodik. A higroszkóposság csökkentésére és a cementálódás megakadályozására 20% lignitport kevernek hozzá. Hatóanyaga elsősorban a gipsz. Lignitkor. A hazai fiatal szenek bányászati terméke. Talajjavító hatását elsősorban a hamualkotórészek közt található szulfátnak és a kalciumnak köszönheti. További talajjavító hatás szerves anyagából származik, amelynek nagy része huminsav jellegű. Ezek egyrészt a talaj fizikai jellemzőit javítják, másrészt serkentő hatást fejtenek ki a növény fejlődésére. Ipari hulladékok és melléktermékek. Legjelentősebb a foszforgipsz, amely az új foszfátműtrágya-gyár üzembe helyezésével jelenik meg a szikjavító anyagok között. Az új technológiával készített foszfáttrágya mellékterméke. Gipsztartalma és foszfor- tartalma egyaránt kedvez a javító hatásnak, ugyanúgy, mint az esetleg visszamaradó savnyomok. Timföldgyári gipsziszap. Gipsztartalma legalább 50%. Szemcséi aprók, ezért közvetlenül felhasználható. Az egyéb ipari gipsziszapok közt a kénsavgyári gipsziszapot említjük meg, de elvileg hasonló anyagok keletkeznek minden olyan ipari eljáráskor, amelyben a kénsav- felesleget oltott mésszel kötik meg. Ipari szennyvíztisztításkor a savfelesleg megkötése kötelező, mielőtt azt vízfolyásba bocsátanák. Tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi szempontok miatt ezeket az igényeket a jövőben szigorúbban kell vennünk, várható az így képződött és szik javításra felhasznált anyagok mennyiségének a növekedése. A savgyanták általában az olajiparban keletkező melléktermékek, amelyek részben szabad ásványi savat — elsősorban kónsavat —, részben savanyú anyagokat tartalmaznak a szerves, nagy molekulájú elgyantásított anyagok mellett. Sok esetben a savgyantát tőzeggel keverik, és ebben a formában használják talajjavításra. Azok a kísérletek, amelyek Karcagon folytak és amelyekről Ábrahám és Bocskai számoltak be, azt igazolták, hogy a savgyanta mind önmagában, mind mészkőporral keverve hatásos volt, és a sztyeppesedő réti szolonyec talajon terméstöbbletet idézett elő. A gyengén lúgos, nesztelen szikesek javításának módja gyakorlatilag megegyezik a savanyú mésztelen szikesek javításával, azzal a különbséggel, hogy a hatás eléréséhez szükséges gipszmennyiséget hozzá kell keverni a meszezőanyaghoz, illetve az altalajterítésre vagy a gipszes rétegek elterítésére van szükség a gyengén lúgos foltokon. A terítéshez a talajt olyan minőségűre kell előkészíteni, mint a vetéshez. Ha a talaj- javítással egyidejűleg istállótrágyázunk, először az istállótrágyát kell leszántani, majd a talajt egyenletesre elmunkálni. Az így előkészített talajfelszínre szórjuk ki a javítóanyagot. Az elterített javítóanyagot ezután tárcsával vagy fogasboronával keverjük a talajba. A terítés a termesztett növényektől és az időjárástól függően az év különböző szakaszaiban végezhető. Gyakori, de nem a legmegfelelőbb a javítóanyag gabonatarlón való terítése. Ez esetben a tarlót nem szántjuk fel, hanem tárcsázással vagy sekélyszántással végezzük el a tarlóhántást és ezzel egyidejűleg a javítóanyag el- keverését. Még így is gyakori eset, hogy a javítóanyag nagy része mélyre kerül, mert a szikes tarlót száraz állapotban nehéz sekélyen szántani. A javítóanyag elteríthető az őszi szántás után is, még akkor is, ha a talaj fagyott. Ez esetben a javítóanyagot tavasszal keverjük sekélyen a talajba. Ugyanígy télen végezhető a pillangósok tarlójára való terítés is. A javítóanyagot ez esetben tavasszal, fogasolással keverjük a talajba. A kombinált javításkor, amikor a szénsavas meszet tartalmazó javítóanyagot gipsszel együtt használjuk fel a javításra, a két anyagot külön kell kiszórni a megkívánt mennyiségben, mert csak így tartható be a megfelelő arány. A kombinált javításhoz szükséges gipsz mennyisége függ a szikes talaj tulajdonsá167
