Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
vagy több volt. A múltban az altalaj terítést kézi erővel vagy fogattal végezték, ma már a munkákat teljes mértékben gépesítették. Talajgyalukkal a terítési vázlat szerint kijelölt bányahelyekről kitermelik a javítóanyagot, és a szükséges mennyiségben a szikes felszínére terítik. Ha a táblán vannak gyengén lúgos területrészek, akkor a letermelt felső talajréteg (humuszos szint), a sárgaföldterítés megkezdése előtt ezekre a foltokra kerüljön. Ha nincs ilyen folt vagy mélyebb terület, akkor a fedőréteget félretéve, a javítás befejezése után, a bányagödör betöltésére használjuk fel. A sárgaföld kitermelésekor a gyalugépeknek lejtő irányába ajánlatos a nyesést végezniük. A bányagödröt teknő alakúvá kell kiképezni, hogy a különböző mésztartalmú és tulajdonságú rétegek keveredjenek egymással. így érhetjük el, hogy megközelítően egyenletes minőségű javítóanyag kerüljön a területre. Ha szükséges, a talajgyaluk után a sárgaföldréteget el kell egyengetni, hogy a területet az előírt mennyiségben egyenletesen borítsa. Az egyenletesen elterített javítóanyagot azután keverőszántással vagy diszktillerrel bekeverjük a szikes talajba úgy, hogy a sárgaföldnek mintegy a fele a talaj felszínén maradjon. A szikjavítási eljárások továbbfejlesztése a javított talajréteg mélyítésének irányába mutat. A tradicionális eljárások a javítóanyagot a felszíni rétegbe keverik, és a csapadék hatásától várják a hatásnak a mélyebb szintekre való kiterjedését, az újabb eljárások a felszíni rétegek megjavításával egyidőben a szolonyecek B-szintjébe is juttatnak javítóanyagot. Ez a megoldás az előkísérletekben hatásosnak bizonyult, és a kutatók jelenleg a gépesítés technikai megoldásán dolgoznak. A 40—50 cm mélyre bejuttatott javítóanyag hatására, a tradicionális javítással szemben, további, mintegy 15%-os terméstöbblet érhető el. Gyengén lúgos mésztelen szikesek javítása A felhasznált anyagok nagyrészt azonosak a savanyú mésztelen szikesek esetében használhatókkal, azzal a különbséggel, hogy a javítóanyagok sorában megjelenik a gipsz vagy más savanyúan ható meszezőanyag. Az Alföld viszonyai között a savanyú és a semleges mésztelen szikesek tábláin gyakran találhatók foltokban rosszabb minőségű szikes talajok, amelyek szén vasas mésszel már nem javíthatók. A tábla egyneműségének elérése érdekében Pretten- hoffer kidolgozta a „kombinált eljárást”. Ennek lényege, hogy a lúgos hatású mesze- zőanyagokhoz savanyú hatású javítóanyagokat kever, hogy a kalcium oldódását és így hatását elősegítse. Altalajterítés esetén a gyengén lúgos foltok csak úgy javíthatók, hogy a bánya megnyitásakor letermelt talajréteget — a „feketeföldet” — elterítik ezeken a foltokon. Mivel a kijelölt bányahely rendszerint kedvező, kilúgozott talajokkal fedett, ezek anyaga elősegíti a ráterített sárgaföld kedvező hatását. Ezt az eljárást nevezte Prettenhoffer ,,feketeföld-aláterítés”-nek. Az altalaj terítés folyamán lehetőség nyílik a gipszes rétegek felhasználására is. Az Alföld réti talajaiban gyakran találhatók 2 m körüli mélységben gipszfelhalmozó- dási szintek, amelyekben a gipsz vagy porszerű erekben és gócokban, vagy kristályhalmazokban található. Ezek a viszonylag kis mennyiségű — 2—3% — gipszet tartalmazó rétegek külön kitermelve alkalmasak a rosszabb szikes foltok megjavítására és ezzel a javított tábla homogenizálására. A savanyú és mésztelen szikeseknél ismertetett javítóanyagokon kívül felhasználható még a gipsz és a következők. Őrölt gipszkő. Minőségi követelményei: CaS04.2H20-tartalmuk minimum 45%, a szitálás folyamán a 0,8 mm lyukbőségű szitán az anyag 80%-a, az 1 mm-es szitán a teljes anyag átesik. Lignites gipsz. Az őrölt gipsz a tárolás közben könnyen szív magába nedvességet, 166
