Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
mind a különböző sóoldatokban (KCl vagy CaCl2) szuszpendált talajban mérve. Ennek, valamint a fizikai talajféleségnek figyelembevételével empirikus faktort használnak a szükséges javítóanyag kiszámításához (Scheffer—Schachtschabel, 1970). A savanyúság megszüntetéséhez szükséges javítóanyag mennyisége számítható a talaj puffergörbéjéből is, amelyet különböző töménységű Ca(OH)2-oldattal állítunk elő. Jellemezhető a talaj savanyúság és így a szükséges javítóanyag a talaj (T—S)- értékével, amely a talajkolloidok felületén a négy fő kation (Ca, Mg, K, Na) által el nem foglalt helyek mennyiségét jelzi. A hazai gyakorlat ezzel szemben a talajok titrálható savanyúságából indul ki, éspedig a hidrolitos savanyúság (yx) és a kicserélődési savanyúság (y2) értékéből (Stefanovits, 1975). A hidrolitos savanyúság alapján számított javítóanyag mennyiségéhez azonban szorzófaktor is tartozik, amelyet az Arany-féle kötöttségi szám alapján választunk meg: Ka Faktor 30 alatt 2 30-40 3 40-50 4 50 felett 5 Ennek bevezetése azért vált szükségessé, mert az elméletileg szükséges javítóanyag csak akkor fejtheti ki hatását, ha a talaj részecskéivel közvetlenül érintkezik. Ez pedig annál kevésbé valósul meg, minél agyagosabb a talaj. Ezért nagyobb mennyiségű javítóanyagra van szükség a nagyobb agyagtartalmú talajokon. Megjegyezzük, hogy a szorzófaktor a szükséges szénsavas mész mennyiségét q/kh-ban adja meg, tehát a hektárra való átszámításhoz még 1,74-dal meg kell szorozni. A szükséges meszezőanyag mennyisége a következő képlettel is számítható: Q = Wi •—— • 1,74, ahol 10 Q — a javításhoz szükséges CaC03 mennyisége q/ha-ban. További átszámításra van szükség, ha a hatóanyag nem szénsavas mész, hanem égetett mészkőpor (CaO) vagy oltott, porlott mész [Ca(OH)2]. Az első esetben 0,56, a másodikban 0,74 a szorzófaktor. A meszezés hatásának elméleti alapjai a hidrogén- és a kalciumtalajok fizikai és kémiai tulajdonságai közötti különbségre vezethetők vissza. A kationcsere mellett nem hanyagolható el a meszezőanyagok lúgosító, illetve semlegesítő hatása sem. Elsődlegesen erre a két jelenségre vezethetők vissza mind a fizikai, mind a kémiai változások. A semleges kalciumtalaj szerkezete megjavul. Általában megnő a mikroaggregá- tumok mennyisége és az aggregátumok vízzel szemben mutatott ellenállása. A javítás hatására megváltozik a talaj kalciumszolgáltató képessége. Jóllehet azonos kalciumtelítettség esetében nem minden talajban van kalciumhiány, mégis általánosnak mondható, hogy a meszezés ezt minden esetben megszünteti. A talajban uralkodó agyagásványok minőségétől függően ugyanis a növények számára hozzáférhető kalcium más telítettség esetében jelentkezik. Míg a montmorillonitos talajokban az adszorbeált kationok mintegy 2/3 részének kell kalciumnak lennie ahhoz, hogy belőlük a növény a szükséges kalciummennyiséget felvehesse, kaolinit agyagásványból álló talajokban már az is elegendő, ha a kationok 1/3-a kalcium. Általában a meszezést kizárólag kalciumhatásnak értékelik, holott legalább ilyen jelentőségű a talajjavító anyagok kalciumionjait kísérő anion is. Ennek lúgosító 153
