Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Stefanovits Pál: Talajjavítási eljárások
Mind a méhlegelők céljára, mind a vadgazdasági rendeltetéssel létrehozott erdők, fásítások az adott körülmények között egyúttal talajvédelmi talajjavító szerepkört is betöltenek. E sokoldalú meliorációs hasznosulás feltétlenül okszerűvé és indokolttá teszi, hogy a földhasznosítás racionalizálásának végrehajtása során az erdősítés, fásítás célszerűségét, lehetőségeit és gazdaságosságát ne elsősorban, és ne csupán a faanyagtermesztés várható eredményein keresztül ítéljük meg, hanem vegyük figyelembe az erdősítéseknek, fásításoknak már az üzemen belül is érvényesülő sok más előnyét és hasznát, akár a természetes termőképesség közvetlen meliorálásában, akár — közvetett meliorációs eszközként — a gazdaságosabb és nagyobb értéktermelésre törekvő területhasznosításban. Talajjavítási eljárások Talajjavításon azoknak az eljárásoknak az összességét értjük, amelyek a talaj termékenységét tartósan növelik valamely talajhiba kiküszöbölésével vagy valamely eddig hiányzó kedvező talaj tulajdonság létrehozásával. A beavatkozás módjától függően beszélünk kémiai, fizikai és biológiai talajjavításról, anélkül, hogy az eljárás hatását a beavatkozás jellegére korlátoznánk. Eszerint a fizikai talajjavításnak lehet, sőt legtöbb esetben van is kémiai és biológiai következménye, ugyanúgy mint a kémiai vagy biológiai javításnak fizikai stb. hatása. Célszerű, ha az egyes, különböző jellegű talajjavítási beavatkozásokat összehangoljuk, mert ezzel ezek egymás hatását megerősítik és ezáltal az egyes eljárások hatékonyságát növelik. Kémiai talajjavítás E talajjavítási beavatkozások körébe azok vonhatók, amelyek eszköze valamely vegyi anyag vagy olyan természetben fellelhető anyag, amelynek valamely alkotórésze a talajt kémiailag átalakítja. A kémiai talajjavítás egyes eljárásait célszerűen az egyes kedvezőtlen és ezért megszüntetendő vagy javítandó talaj tulajdonságok szerint tárgyaljuk. Savanyú talajok javítása Savanyúnak azokat a talajokat nevezzük, amelyek kémhatása a savas tartományba esik. Általában a talaj savanyúságának jelölésére a talaj pH-értékét használjuk, így a vizes szuszpenzióban mért pH alapján a savanyúsági fokozatokat a következők szerint értelmezzük: 4,5 pH-nál kisebb = erősen savanyú talaj, 4.6— 5,5 pH = savanyú talaj, 5.6— 6,8 pH = gyengén savanyú talaj. A felsorolt adatok a vízben mért pH-értékekre vonatkoznak, de a talajtani gyakorlatban a pH-értéket sok esetben a normál KCl-oldattal készített szuszpenzióban is mérjük. Ez utóbbi esetben a mért pH 0,2—0,5 értékkel kisebb lehet a vizes szuszpenzióban mértnél. 151
