Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
lehetőségei, társadalmi értéktermelése javulnak meg. Vagyis szorosát)}) értelemben nem is elsődlegesen a természeti adottságok, termesztési lehetőségek meliorálásáról van szó. A földhasznosítás szerkezetének átalakítása kapcsán az okszerűen és gazdaságosan mező-, kert- és rét- (legelő-) gazdasági művelésre nem alkalmas területek többségét beerdősítésre szánják az üzemi és a regionális fejlesztési tervek készítői. Már maga az okszerűség és a gazdaságosság küszöbértékeinek az értelmezése is változik a termesztést befolyásoló eszközök, technológiák rohamos fejlődése, a munkerőhelyzet, a termelési lehetőségek módosulása, a terméseredmények növekedése folyamánya- ként. Ilyen okokból feltételezhető, hogy a mező- és kertgazdasági művelésből újabb és újabb területeket vonnak ki és szánnak — egyéb hasznosítási elgondolások mellett — beerdősítésre. Ezt az irányzatot erősíti az a tény is, hogy Magyarország művelésre alkalmas talajainak kb. 45%-a lejtős területen található. Ezeknek a rövidebb-hosszabb távú elképzeléseknek a felvázolása során azonban fennáll annak a veszélye — amint konkrét példák már bizonyítják is —, hogy figyelmen kívül hagyják, miszerint az erdőtelepítés lehetőségei is, ezen belül pedig a gazdaságos faanyagtermesztés feltételei különösképpen, a fák igényeit kielégítő minőségű termőhelyeket kívánnak meg. A mezőgazdasági művelésből főként azoknak a gyenge termőképességű szántóknak, gyümölcsösöknek, szőlőknek és gyepeknek a kivonását tervezik, amelyek erodált felszínű lejtős területeken, szikes és gyenge homoktalajokon, szélsőségesen rossz vízgazdálkodású pszeudoglejes erdőtalajokon, illetve ilyenek maradványain, vagy időszakosan tál vizes területeken találhatók. E kis termőképességű szántók és gyepek helyén létesülő erdők fatermésének várható mennyisége és minősége is erősen korlátozott, gyenge vagy közepes mértékű, fatermesztési ökonómiai értékük többnyire éppen hogy eléri vagy el sem éri a gazdaságossági küszöböt. Nagy fatermés és értékes faanyag csak azokon a viszonylag kis kiterjedésű és területarányú részeken várható, amelyeket jobb termőhelyi minőségük ellenére is valamilyen oknál fogva (pl. rossz talajú részek közé ékelődött jó területfoltok a nagyüzemi táblásítás kapcsán vagy más üzem- és munkaszervezési okok miatt lekapcsolt területek) kivonnak a mezőgazdasági hasznosításból. Csupán az erdőtenyészeti viszonyok, elsődlegesen a fatermesztési lehetőségek megjavítása céljából végzett melioráció aligha jöhet számításba, mivel a fatermesztésben — mint hosszú termesztési ciklusú ágazatban — a nagy megtérülési idő miatt a meliorációs befektetések gazdaságossága már elvi meggondolások alapján is kétséges. Gyakorlatilag csak a vízrendezés (a fölösleges víz elvezetése, illetve szükséges esetekben a víz visszatartása vagy pótlása, a fák számára szükséges levegős termőrétegnek bakhátolás útján való megteremtése) jelenthet célszerű meliorációt, mivel ez nagyobb területekre, a szomszédos növénytermeszté^j kultúrákra is kihat, és így költségeinek csak elviselhetően kis hányada terheli ténylegesen a fanyaag- termesztést. Sajátos, egyes erdősítési technológiákba már eddig is beépített meliorációs művelet a mélyforgatásos talaj-előkészítés (főleg a homoktalajokon a humuszos szint mélybe juttatása, láptalajokon a szerves anyagban gazdag, illetve az ásványi rétegek összekeverése vagy általában a vékonyabb talaj hibás rétegek elke- verése, szétoszlatása végett), valamint a homoki és lápi talajokon a mélyfúrásos nyár- és fűztelepítés. Az elmondottak figyelembevételével elsődlegesen faanyagtermesztési céllal csakis a termöhélyileg erre alkalmas, vagy az említett egyszerűbb erdészeti meliorációs technológiai műveletekkel, továbbá vízrendezéssel alkalmassá tehető jobb minőségű területeket szabad erdőtelepítésre előírni az üzemi földhasználat-racionalizálási tervek készítése során. A számításba vehető termőhelytípusok kategorizálása megtörtént, az a tervezők részére hozzáférhető (Danszky, 1973). Külön felhívjuk a figyelmet az alföldi réti talajú és szikes tájakon gyakori olyan mély fekvésű területek erdősítési lehetőségeire, amelyeken a rendszeres belvíz- veszély miatt a növénytermesztés nem biztonságos, vagy csak költséges meliorációs 148
