Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások

műveletekkel (pl. csatornák, szivattyútelepek létesítése stb.) tehető azzá (15. kép). Ezeken a helyeken — hacsak nincs a fatenyészetet kizáró más súlyos talajhiba — kiváló fatermelő képességű erdők hozhatók létre (16. kép). A fák számára ugyanis a téli-tavaszi felszíni vízborítás nem hátrány, sőt a vízháztartás javítása tekintetében előny, legfeljebb kisebb mérvű és költségigényű csatornázással arról kell gondoskodni, hogy az esetleges víz a nyári meleg időben 2—3 hét alatt elvezethető legyen.

Az okszerűen és gazdaságosan elsődleges célként faanyagtermesztésre nem alkalmas területeket csak abban az esetben célszerű beerdősíteni, ha ezzel az erdő egyéb, ökonómiai, üzemeltetési vagy társadalmi értékelésben a faanyagtermesztési rendeltetéssel egyenrangú, sőt azt gyakran felülmúló funkcióit kívánjuk érvényre juttatni és hasznosítani. Természetesen bármilyen más rendeltetéssel létrehozott erdősítés- fásítás mindig egyben faanyagtermesztési lehetőség is. Ezeknek az egyéb funkcióknak akár a közvetlenül mérhető, akár csak átvitten, gyakran pénzben ki sem fejezhetően, társadalmilag jelentkező értéktermelését az előállított faanyag értéke csak tovább növeli.

A mezőgazdasági művelésből bármilyen oknál fogva kikapcsolandó területeket feltétlenül erdősíteni kell, ha a környezetvédelem, a tájgondozás, a talajjavítás érdekei azt megkívánják. Ez nem egyszerűen csak az adott területek gazdaságos hasznosításának a kérdése, hiszen könnyen lehet, hogy ezeken az erdők telepítése és fenntartása önmagában még mindig ráfizetéses tevékenység lenne. E fásítások nagy jelentősége és mellőzhetetlen szerepe az, hogy visszahatnak a mezőgazdasági művelésben maradó területek termőképességére, az okszerű és gazdaságos művelés lehetőségeire (talaj- védelem, a terméseredményeket fokozó kedvező hatások, munkaszervezés, eszközkihasználás stb.). Mindezekben az esetekben tehát a racionális földhasználat keretei között végzett erdőtelepítés azonos az előző fejezetekben részletesen taglalt fásításos meliorációs tevékenységgel (talajjavító, talajvédő, mezővédő, rekultivációs erdősítések).

Az urbanizálódó társadalom egyre nagyobb mértékben igényli az erdők jóléti és szociális funkcióit. Meglevő erdeink korlátozott területnagysága, de mindenekelőtt a távolról sem optimális térbeli elhelyezkedése, területi szórása miatt ezeket az igényeket megfelelő módon csak e jóléti és szociális funkciókat betölteni képes új erdők telepítésével lehet kielégíteni. A gyenge termőképességű mezőgazdasági területek igen jelentős hányadán megvannak ennek a feltételei. A különféle esztétikai fásítások, parkerdők, kirándulóerdők, pihenő- és üdülőerdők esetében ugyanis sem a fák nagy fatömeget adó erőteljes és alakilag kifogástalan növekedése, sem pedig az egyenletes és teljes záródás egyáltalán nem alapvető kívánalom. Sőt, esztétikailag is, funkcionálisan is előnyös és kívánatos a minél nagyobb változatosság nemcsak a fafajokban, hanem a növekedésben, a fák alakjában és a terület fedettségében is. így éppen a gyenge termőképességű mezőgazdasági területek szinte törvényszerű velejárója, a jobb-rosszabb fatenyészeti értékű részek mozaikszerű váltakozása használható ki előnyösen a jóléti és szociális rendeltetésű erdőtelepítésekkel.

A területhasznosítási tervezések kapcsán arról sem szabad természetesen megfeledkezni, hogy a fák és cserjék eredményes megtelepítését és a funkciónak megfelelő mértékű növekedést, azaz a termőhelyi igények bizonyos minimális kielégítését a kérdéses területnek biztosítania kell. Előzetesen fel kell tehát tárni a fatenyészeti nézőpontból értékelt talajhibák jellegét és mértékét. Nyilvánvaló, hogy a növekedés, a fatömegtermelés és a záródás tekintetében csak kevésbé igényes jóléti rendeltetésű erdők telepítését is csupán akkor lehet vállalni, ha az adott területnek legalább 50%-án (ligetesen, csoportokban vagy nagyobb erdőtestekben szétszórtan is) nagyobbrészt legalább közepes növekedés várható a fáktól.

A jóléti és más szociális funkciókat betöltő erdők szinte minden esetben egyúttal valamilyen közvetlen meliorációs feladatot is ellátnak (talajvédelem, környezetvédelem, szélvédelem, talajjavítás, tájgondozás stb.). A különböző funkciók kapcso149