Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
szerkezetű erdősávok a leghatékonyabbak. Ezekben a mozgó levegőt átbocsátó hézagok a sáv oldalfeliiletének 10—30 %-át teszik ki, a sáv hatássoságát mutató, ún. áttörtségi tényező (az erdősáv mögötti védett oldalon, illetve a nyílt területen mért szélsebességek hányadosa) 0,35—0,70, vagyis a hézagos erdősáv védett oldalán a szélsebesség általában 50%-kal csökken. A zárt, tömör erdősávok (hézagok nincsenek vagy maximálisan az oldalfelület 10%-át érik el) mögött légörvények, hőkatlanok, fagyzugok keletkezhetnek. A nyitott erdősávok (a hézagok aránya 30%-nál nagyobb) szélcsökkentő hatása jelentéktelen, sőt esetenként a légmozgásokat fel is gyorsíthatják (ún. kulisszahatás). A szél már a sávok előtt, a szél támadása felőli oldalon is mérséklődik. Az optimális hézagos (áttört) sávok szélcsökkentő hatása a famagasság 4—42-szeres távolságáig észlelhető, elsősorban a szél erősségétől és a sávval bezárt támadási szögétől függően. A szélvédett oldalon a védelmi zóna a famagasság 20—50-szeres távolságáig érvényesülhet. A szélsebesség-csökkenés a sáv magasságának tízszeres távolságáig jelentős, ezen túl mérséklődik a sebességcsökkentő hatás. Az áttörtség a 7— 15 m széles, 3—9 soros erdősávok esetében optimális. A hatékonyság természetesen függ a sáv belső szerkezetétől, illetve az azt alkotó fa- és cserjefajoktól is. A tervezéskor arra is figyelemmel kell lenni, hogy az erdősávok lombtalan állapotban is kifejtsék a kívánt minimális hatást, illetve korán lombosodó fa- és cserjefélék alkossák, hogy az igen káros tavaszi széljárások idején védőhatásuk már maximális legyen. Termésfokozó hatás. Hazai vizsgálatok (Gál, 1967) szerint az erdősávok hatására a terméstöbblet a következő volt: őszi búzából 2,7—26,8%, őszi árpából 1,7 — 21,7%, tavaszi árpából 6,1—33,5%, kukoricából 2,9—32,0%, takarmány-cukorrépából 6,2%, lucernából 20,3—22,0%, legelők fűterméséből 15,3%. Ezzel szemben az erdősávok által igénybe vett területnagyság a fák nagy magassági növekedését lehetővé tevő jó talajokon a védett területek 2—3%-át, gyengébb talajokon, ahol a kisebb famagasság miatt közelebb kerülnek egymáshoz a sávok, 4—5%-át teszi ki. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a termés csakis a nagyobb területet átfogó, komplett erdősávrendszerek védelmében nő, egyetlen sáv vagy egymással kapcsolatban nem álló erdősávok hatástalanok. Éppen ezért a mezővédő erdősávrendszert az üzem egészére kiterjedő komplex meliorációs rendszer keretében, annak szerves részeként és azzal egyidejűleg kell megtervezni. A hazai vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy az erdősávok telepítése a mező- gazdaság termelékenységének növelése céljából igen gazdaságos beruházás. A megtérülés ideje 4,5 év. Az erdősávoknak tulajdonítható termésnövekedés termelési többletköltségei igen csekélyek, mivel csak a többlettermés betakarítása jelent költséget. A többleteredményeket és a ráfordításokat viszonyító mutató 2,379, ami szintén azt mutatja, hogy az erdősávok beruházása gazdaságos. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a beállott erdősávrendszer e kedvező hatását évtizedekig szinte minden ráfordítás nélkül kifejti. Az erdősávok hátrányai. Nem tagadható, hogy az erdősávoknak bizonyos hátrányai is vannak. Ezek azonban helyes tervezés, kivitelezés és fenntartás esetén minimálisra szoríthatók. A legtöbb ellenérv az erdősávokkal szemben éppen abban gyökerezett, hogy az alapelvek és a hatásmechanizmus nem kellő ismeretében telepített erdősávoknál a tervezési és kivitelezési hibák miatt, e hátrányok sok esetben fokozott méretűek voltak. A megemlíthető kisebb káros hatások: a fák káros gyökérkonkurren- ciája az erdősávokkal határos mezőgazdasági kultúrákban, az árnyékhatás, a kedvezőtlen fény- és hőbesugárzási viszonyok, az esetleges fagyzugok, a hőkatlanok előidézése a sávok közvetlen közelében. Mindezek következtében 5—60 m távolságig a termés általában gyengébb, mint a védett tábla többi részén (a gazdaságossági számításokban ezt is figyelembe vették). Ismételten rá kell azonban mutatnunk, hogy ezek a káros hatások jó fafaj megválasztással, az erdősávok megfelelő szerkezetének a kialakításával, kellő áttörtsógével, az utak, csatornák ésszerű elhelyezésével a minimáló A melioráció kézikönyve 145
