Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok

Telérkőzetek A mélységi kőzetek elegyrészeiből állanak. A szediment vagy eruptív kőzetek ha- sadékaiba benyomulva vagy azok szélein alakulnak ki. Porfirosak vagy kristályos szemcséjűek. A mélységbeli kőzeteknél könnyebben mállanak, vegyi összetételük változatos. Kiömlési kőzetek A mélységi kőzetek vulkanikus megfelelői. Általában porfirosak. Alapanyaguk vagy apró kristályos (holokristályos), vagy kristályokból és üvegből áll (hipokristá- lyos) vagy üveges (vitrofiros). Riolit és kvareporfir. Kémiailag a gránitokhoz hasonló összetételű kőzetek, de azoknál valamivel savanyúbbak. Ä gránitos magmából a földfelszín közelében vagy a felszínen keletkeznek. Anyaguk kristályos vagy üveges. A riolit üveges módosulata az obszidián, a gömböcskékből álló perlit és a sötét színű szurokkő. Üveges módosulat a horzsakő, amely agyag kötőanyaggal keverve könnyű téglák alapanyagaként is felhasználható. Építésen kívül csiszolásra használják. A riolitok és kvarcporfirok kristályos alakjai kevésbé bomlanak, mint az üvege­sek. Mállási terméke, amely már talaj alkotóként is szerepet kap, a nyirok. Ez a vö­rösesbarna, agyagos talajképző kőzet viszonylag jól ellenáll az eróziós hatásoknak. Trachit és porfir. Lávatakarók, lávaárak, telérek, lakkolitok anyaga. Összetételük a szienitmagmának felel meg. Jelentős nátrium tartalmuk mellett káliumot és vasat is gyakran nagyobb százalékban tartalmaznak. Ezeknek különösen a mállástermékek talajosodása során jut szerep. Fonolit. Lemezes rétegezettségű, tömött, zsíros fényű, zöldesszürke, szürkésbama színű effúzív kőzet. Gyakran sok nátriumot tartalmaz. A hasadékokban, üregekben gyakran posztvulkáni melegforrásokra utaló zeolitok találhatók. Kémiai összetétele a trachitéhoz hasonló. Sok káliumot tartalmazó változata is van, amely megőrölve kálitrágyának is felhasználható. Dácit, kvarcporfirit. Neovulkáni, színes elegyrészeket tartalmazó kiömlési kőzetek. Szövetük általában porfiros. Szilárd, időtálló kőzetek, amelyek lehetnek savanyúak, közepesen savanyúak, de vannak bázisos andezitos dácitok is. Andezit és porfirit. Az andezit kvarcmentes kiömlési kőzet, paleovulkáni megfele­lője a porfirit. Általában porfiros szerkezetűek. Üveges módosulatok (perlit, szurok­kő, obszidián, habkő) ritkábban fordulnak elő. Nevüket a színes elegyrészek (biotit, amfibol, piroxón) szerint kapják. Gyengén savanyú, semleges szürke kőzetek. Túl­nyomó részük a miocén kori vulkánosság során került a felszínre. Az Alföld peremén gyakoriak. Ahol a kemény kőzet tufával váltakozik, lankásabb lejtőket alkot. Mállás­termékeik gyakori talaj alkotói borvidékeink talajának. Bazalt, diabáz, molafir. A bazalt neovulkáni, sötét színű alkálimész kőzet, amelynek paleovulkáni megfelelője a diabáz és a melafir. Mint lávatakarók és telérek vannak a felszínen. Törőszilárdságuk nagyobb minden más kőzetnél (1100— 5000 kg/m2). Kém­hatásuk bázikus. Összetételükre a sok vas, a magnézium és a kalcium a jellemző. Kálium- és nátriumtartalmuk kicsi. Oszlopos—pados elválásuk a bazaltok előfordu­lását jellegzetesen kíséri. Nagy keménységük eredményeképpen ellenállók, ‘lassan mállanak. A nefelint, a nefelintartalmú üveget vagy más üveges anyagot tartalmazó bazaltok azonban ke­vésbé ellenállók. Bomlásuk a légköri hatásokra is könnyen végbemegy. A diabáz gömbhéjas formában végbemenő mállásának végtermékeként laza, nyers ásványi tápanyagokban gazdag talaj keletkezik. 16

Next

/
Thumbnails
Contents