Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
Tufás kőzetek A vulkáni működés során a levegőből visszahullott lapillik és hamu utólagos össze- cementálása során keletkező, laza szövetű, sokszor likacsos kőzet a tufa. A tufák tulajdonképpen átmenetet képeznek a vulkanikus és az üledékes kőzetek között. Elnevezésük a vulkáni kőzetnek megfelelően történik (riolittufa, andezittufa, trachit- tufa stb.). A kiszórt és a leülepedett anyag minősége és formája szerint még megkülönböztetünk agglomerátumos (nagyobb bombát, lapillit tartalmazó), konglomerátu- mos (legömbölyödött kavicsos) és breccsás (szögletes kavicsos) tufákat. A tufás kőzetek jellemzője, hogy mind a sugárzási hő, mind a fagy hatására igen könnyen málla- nak. Mint talajképző kőzetnek az értékét elsősorban a megfelelő vulkáni kőzet kémiai tulajdonsága adja meg. Üledékes kőzetek Az üledékes kőzetek közös jellemzője, hogy szilárd kőzetek mállástermékéből ülepednek le és alakulnak ki. A szilárd üledékes kőzetek természetesen újból lepusztulhatnak és újból leülepedhetnek. A melioráció szempontjai szerint csoportosítva az üledékes kőzetek lehetnek szilárdak és lazák. A talajképződés oldaláról tekintve a laza törmelékes kőzeteknek van nagyobb jelentőségük. Szilárd üledékes közetek A szél, a víz vagy pusztán a gravitációs erő által tovamozgatott mállástermékekből ülepedett kőzetek, amelyek nyomás, hőmérséklet, kémiai folyamatok, átkristályoso- dás, s az idő tényezőjének hatására alakulnak ki, szilárdulnak meg. Az üledékes kőzetek rétegzettek. A rétegzettséget az ülepedési fázisban bekövetkező változások idézik elő. „Pados” a kőzet, ha az ülepedési körülmények hosszú időn át azonosak. „Leveles”, ha a körülmények gyorsan változnak. A szilárd üledékes kőzetek lehetnek: összeálló törmelékes kőzetek és kiválási, illetve kémiai üledékes kőzetek. Összeálló törmelékes kőzetek. Az összeálló törmelékes kőzetekben a mállástermékek utólagosan valamilyen kötőanyaggal összecementálódtak. A kötőanyag legtöbbször a leülepedés után jelenik meg oldott állapotban. Az összeállás szilárdságát befolyásolja a kötőanyag minősége és a rátelepedett rétegek súlyából következő nyomás. A kalcit vagy a kvarc kötőanyag kötése szilárdabb, mint pl. az agyagé. A breccsa és a konglomerátum durva üledékek, tömbök és kavicsok összecemente- ződéséből állnak. Ha az összeragasztott durva törmelék szögletes, breccsának, ha legömbölyített, konglomerátumnak nevezzük. A durva üledékes anyag lehet vulkáni eredetű, lejtőtörmelék, mészkőtörmelék stb. Kötőanyaga lehet kovasavas, kalcitos, agyagos, tufás. Keménysége, szilárdsága az üledéktől és a cementáló anyagtól függően változó. A homokkő kötőanyaggal összeállt homokszemcsékből áll. Színe általában a kötőanyagtól függ. A kovasavkalcit, a dolomit, a kaolin kötőanyag fehér, a limonit, a he- matit pedig vörös, barna, sárga színt ad. Szilárdságuk is a kötőanyag függvénye. A legellenáílóbb a kvarc kötőanyag. A kalcit már kevésbé szilárd, az agyag igen gyenge ellenállású kötőanyag. Az agyagpala levelesen rétegzett, kitűnően hasadó kőzet. Az agyagot a fölötte levő kőzetek súlyából eredő nyomás alakítja át palává. Ha a nyomás nagy, illetve a pala mélyen fekszik, a hőhatás is segíti a palásodást, s átkristályosodás is előfordulhat. így szerkezete és ellenállása is változó. Kiválási, illetve kémiai üledékes kőzetek. A szilárd »kőzetek jelentős része oldatok> 4% 41 jj}* Könyvt ől ^ ^ rj 2 A melioráció kézikönyve v. n j » i
