Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
érvényesülni kezd, amit csak fokoz, hogy a felszíni erózió megszűntével a humuszosodé feltalaj és az avarréteg most már helyben marad. A szélespadkás technológia alaperőgépe a TL— 30 vagy a TL—45 jelű „Bolgár” lánctalpas kistraktor. A szükséges speciális munkagépeket az Erdészeti Tudományos Intézet alakította ki (3. kép). Állományszerkezet és talaj megválasztás. A beerdősítéshez általában a termőhelyi szélsőségekhez alkalmazkodni képes, ún. 'pionír fa- és cserjefajokat kell igénybe venni. A mennyiségi és minőségi faanyagtermesztésre való törekvés feltétlenül háttérbe szorul az elsődleges cél, a talajjavítás, szükség esetén még az ahhoz kapcsolódó talajvédelem kívánalmai mellett. Természetesen a fafajok megválasztásakor döntő azok termőhelyi igénye, illetve a termesztésüket befolyásoló talajhibák jellege és mértéke. A talajjavító és ezen keresztül közvetve a talaj védő — hatás nagyobb azoknál a fafajoknál, amelyek messze terjedő vagy mélyre hatoló, erőteljes gyökérzet kialakítására képesek, amelyek nagy tömegű és kedvező bomlási tulajdonságú almot szolgáltatnak, esetleg a talajnak nitrogénben való gazdagítását (ezáltal közvetve a nagyobb szervesanyagtömeg termelését és a humusztartalom megnövekedését) elősegítő talajlakó mikroorganizmusokkal szimbiózisban élnek. Valamennyi kívánalmat maximális mértékben egyazon fafaj ritkán elégíti ki, különösen, ha még a talajhibák adta korlátokat is figyelembe vesszük. Ezért a legtöbb esetben a telepíthető fa- és cserjefajok megfelelő elegyítésével érhetjük el leginkább a talajjavító és talajvédő célkitűzéseket. A nagyobb hatékonyság előfeltétele a megfelelő állományszerkezet is (több koronaszintű, függőleges tagoltság, kellően zárt, az erdő sajátos mikroklímájának zavartalanságát lehetővé tevő erdőszegély kialakítása stb.). Ehhez megint csak a fa- és cserjefajoknak jól megválasztott, zavartalan erdei életközösség kialakítására és fenntartására alkalmas elegye szükséges. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy szélsőségesen kedvezőtlen körülmények között nagyon kevés a telepíthető fajok száma, az igen száraz termőhelyeken gyakran már nincs is lehetőség több fafaj elegyítésére, sőt esetleg csak néhány cserjefaj jöhet számításba. Az elegyítésre ennyire kedvezőtlen helyeken célszerű, ha az erdőt körös-körül cserjesávval szegélyezzük, esetleg az erdőtesten belül is cserjesávokat helyezünk el. Ezek megakadályozzák a szelek behatolását az állomány belsejébe, és így védik az erdő sajátos mikroklímáját, továbbá csökkentik a felszínen lezúduló víznek az erdő alatti mozgását és ezzel az avartakaró károsítását. Javasolható megoldás a termőhelyi adottságokat még elviselő, de a szélsőséges körülmények között rossz társulóképessógű fa- és cserjefajoknak egy-egy fajból álló foltokban való mozaikszerű elegyítése is. Az erdőtelepítésre kijelölt területek talajminősége többnyire változatos, és még az általánosságban kedvezőtlen jellegű területeken is gyakran találhatók kisebb-na- gyobb kiterjedésű, jobb minőségű foltok. Érdemes ezek potenciális fatenyészeti értékét a terület átlagától eltérő, igényesebb fafaj-összetételű állományszerkezet kialakításával kihasználni. Nemcsak azért, mert itt esetleg némi értékes faanyag termesztésére is lehetőség nyílhat, hanem még inkább azért, mivel ezeken a jobb termőhelyeken hatékonyabb talajjavító értékű, és az erőteljesebb növekedési lehetőség következtében korábban kialakuló, nagyobb távolságra ható és hosszabb időn át fenntartható erdőfoltokat kaphatunk. A termőhelyi adottságokhoz idomuló fafajmegválasztás és a megfelelő erdőállomány-szerkezet kialakítása speciális erdészeti szakmai felkészültséget igényel. Nemcsak az egyes fa- és cserjefajok termőhelyi igényeinek az ismerete szükséges, figyelembe kell venni a gyökérzet faji jellegét és a fajok társulási tulajdonságait is. Pl. a gyökérzetüket különböző mélységben kialakítani képes fajok elegye — a gyökérrendszer szintezettsége révén — nagyobb talajnövő tér feltárását és kihasználását teszi lehetővé, vagy a több szintű, kellően zárt és tagolt erdőállomány csak a fényigényes és az árnyéktűrő fajok megfelelő társításakor hozható létre tartós jelleggel. Utaltunk már arra is, hogy az egyes fa- és cserjefajok avarképző értéke is eltérő. Ezeket a faji 9* 131
