Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
több kutató (Klenczner, Nyéki) műveléscsökkentéssel kapcsolatos kísérleti eredményeiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tarlóhántást a jobb homoktalajokon is el lehet hagyni a termés csökkenése nélkül. Ebben az esetben a kikelt gyomokat vegyszerrel semmisítjük meg (kémiai ugar). Megjegyezzük azonban, hogy a vegyszeres gyomirtás ma még lényegesen többe kerül, mint a talajművelés mechanikai módszere. A másik, amit a tarlóhántással kapcsolatban megjegyzünk az, hogy Westsik a szántásos módszert javasolja, ami a tarló- és a növényi maradványok leforgatását jelenti. Az újabb megfigyelések azt mutatják, hogy ezeken a talajokon a felszínen hagyott tarló-és egyéb növényi maradványok jelentősen segítik a defláció elleni védekezést, addig is, amíg a felszántott tarló Westsik szerint begyomosodik. Tehát a szerves maradványok leforgatása nem célszerű. Az utóbbi időben a talaj művelésnek és így a tarlóhántásnak is újabb, a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelőbb, nagyobb területteljesítményű eszközei alakultak ki. A mai tárcsákkal például a 10— 12 cm-es művelés könnyen elvégezhető még a kötöttebb talajokon is. A tárcsa előnye az ekével szemben egyebek között az, hogy kevésbé forgat, és több szerves növényi maradványt hagy a felszínen. A tárcsához viszonyítva még előnyösebbnek látszik homoktalajokon az ásóborona és a kultivátorok használata tarlóhántásra. A Hankmó ásóborona 6— 10 cm-es réteget művel és alig kever, teljesítménye lényegesen nagyobb, vonóerő-szükséglete pedig kisebb, mint a tárcsáé. A kultivátorok közül hasonló célra alkalmas a Flex King, illetve a magyar Kultiflex kultivátor. Ezek a hántást úgy végzik el, hogy a szerves maradványokat nem keverik a talajba, de az élő növényzetet megsemmisítik, tehát a gyomokat irtják. Az ismertetett újabb eszközök után a talajfelszínt le kell zárni a nedvességmegőrzés és a deflációs károk csökkentése céljából. Erre azonban a fogas már nem alkalmas, mert a felszínen maradt növényi részeket összehúzza, miközben a fogas is eltömődik. A lezárásra legalkalmasabb eszköz a gyűrűs henger, ami barázdált talaj felületet alakít ki. Az uralkodó szél irányára merőlegesen hengerezzünk. Az alapművelés mélységével kapcsolatos kísérleti tapasztalatok a homoktalajokon nem egyértelműek. Az Eg er szegi által végzett és irányított nagyszámú kísérlet a for- gatásos mélyművelés termékenységnövelő hatását bizonyítja. Egerszegi komplex homokjavítási rendszerében a forgatásos mélyművelés a mély humuszos termőtér kialakításának egyik fontos eszköze. Legfontosabb cél a szerves trágyáknak (istálló- és zöldtrágyáknak) és egyéb növényi szerves maradványoknak a talaj alsóbb (20— 60 cm-es) rétegébe való bejuttatása és ezáltal a tápanyag- és vízgazdálkodás kedvezőbbé tétele. A bejuttatást forgatásos mélyműveléssel oldja meg, tehát a művelés elsőrendű feladata nem a fizikai tulajdonságok közvetlen megváltoztatása a művelés révén, hanem a szerves anyagok bedolgozása. Hasonlóan pozitív eredményeket mutatnak Fekete kísérletei is. Hepp négyéves (1970—73) tartamkísérlete szerint a szokásosnál mélyebb talajművelés 1% körüli összes szerves anyagot tartalmazó homoktalajon nem döntő tényezője a terméseredmények fokozásának, ha azt trágyázás nélkül vagy csak NPK műtrágyázással alkalmazzuk. Kísérletei alapján viszont bizonyítja, hogy a mélyművelés fokozza a szervestrágyázás termésnövelő hatását, ha azt a felső 0—20 cm-es rétegbe adja. Műtrágyázás esetén a szerves trágyák mélyebb rétegekbe való bevitele nem bizonyult hatékonyabbnak, mint a felszíni bevitel. E tartamkísérlet alapján tehát az 50 cm-es forgatásos művelés és a felső 20 cm-es rétegbe adott szerves- és műtrágyázás komplex rendszere a legeredményesebb. Nyéki somogyi homoktalajon a forgatás nélküli lazításos mélyművelés hatékonyságát vizsgálta több kísérletben. Az őszi szántáshoz (25 cm) viszonyítva a 40 cm mélyen tavasszal, a vetés előtt végzett lazítás a különböző növények termését igen jelentősen növelte. A mélylazítás hatása a második évben lényegesen kisebb volt, de a kukorica és a burgonya termését még igen jelentősen növelte. Nyéki kísérletei 104
