Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
nyű, de jó gyomirtó hatású, sekélyen művelő eszközöket használjuk. Gyakori tárcsázásra nincs szükség. Ezeken a laza talajokon a kelő gyomok irtásának a nehéz fogas az egyik hatékony és kevés vontatási energiát igénylő eszköze. A homoktalajok művelése A homoktalajok aránya igen jelentős. Országunkban a három nagyobb homoktájon (Nyírség, Duna—Tisza köze, Somogy) kívül több megyében is van homokos terület (Tolna, Komárom, Szolnok, Veszprém, Gödöllő környéke). A talajművelés szempontjából két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: — laza homok, ami 10%-nál kevesebb leiszapolható részt tartalmaz, valamint — humuszos homoktalajok, amelyek kolloidikai tulajdonságai kedvezőbbek. Általános jellemzőjük a jó vízvezető és rossz víztartó képesség. Nem duzzadó talajok, a beázáskor az összporozitás nem növekszik. Nem tapadó talajok, úgyszólván bármely nedvességállapotban könnyen művelhetők. A defláció káros hatása a kotu- talajokon kívül a homoktalajokon érvényesül a legjobban. Ebből következik, hogy a talajművelési rendszer egyik alapvető célja a defláció elleni védekezés. Ennek jelentősége igen nagy mértékben fokozódik a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásával, mivel ennek egyik feltétele a nagyobb táblák kialakítása. Westsik több évtizedes tapasztalatai alapján a homoktalajok művelését a következőkben foglalhatjuk össze. A tarlóművelést az elővetemény lekerülése után júliusban 10— 12 cm-es szántással végezzük el. A szántás után hengert, majd pedig fogast használjunk. A hengerezés célja a tömörítés, a fogasolásé pedig a talajfelszín simaságának megszüntetése a defláció elleni védekezés céljából. A tarlóművelésre a gyomok kikelési feltételeinek elősegítése végett van szükség, függetlenül attól, hogy a táblát őszi vagy tavaszi vetésű növényekkel hasznosítjuk. Ez az eljárás a jobb minőségű homokra javasolható. A gyengébb minőségű homoktalajokon a tarlót 18—20 cm mélyen szántjuk, és utána hengert, majd fogast járatunk. A „sivár” futóhomokon a tarlóművelést kerüljük. A tarlót itt nem szabad aláforgatni, és hagyni kell, hogy a talaj begyomosodjék. Nem szabad azonban engedni, hogy a gyomok magot érleljenek; ezt legeltetéssel akadályozhatjuk meg. A sivár futóbomokon Westsik csak a vetés előtt tartja szükségesnek a talaj művelést. Ha a táblán tavaszi vetésű növényt kívánunk termeszteni, akkor tavaszig ne műveljük a talajt. Az alapművelést, amelyet ő keverőszántásnak nevez, csak a jobb homoktalajokon javasolja augusztus folyamán. A szántás mélysége 18— 20 cm legyen, utána hen- gerezni, majd fogasolni kell, amellyel a gyomok kelését segítjük elő. A további műveleteket két csoportra osztja, aszerint, hogy a táblán őszi vagy tavaszi vetésű növényeket kíván-e termeszteni. Őszi vetésű növények esetén a szántás után a vetésig fogasol annyiszor, ahogyan azt a gyomok megjelenése szükségessé teszi. Ha a táblán tavaszi vetésű növényt kívánunk termeszteni, akkor az augusztusi szántás és ennek azonnali elmunkálása után a továbbiakban semmiféle művelésre nincs szükség. A kikelt gyomok a szélfúvás elleni védelmet szolgálják. A vetőágyat az ősziek alá egyszerű sima hengerrel készítjük elő, vetés után pedig ismét hengert és ezt követően fogast használunk. A tavaszi vetésű növények alá a vetőágy kétféle módszerrel készülhet. Burgonya alá 10—12 cm mélyen szántunk, az egyéb növények alá pedig tárcsával készítjük elő a talajt. A futóhomokon a tavaszi vetőágyat szántásos módszerrel készítjük elő, függetlenül attól, hogy kapás vagy sűrű sorú növényt termesztünk. Westsik tapasztalatainak egy részét az utóbbi időben végzett kísérletek igazolják, másik részét pedig módosítják. A tarlóhántást Westsik csak a futóhomokon nem végzi el. Az utóbbi évtizedben 103
