Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
7. A fejlődés második szakasza
vényein, másrészt a WHO különböző programjainak előkészítésében ill. végrehajtásában való részvételre. Magyarország igen aktívan vesz részt az ENSZ Nemzetközi Ivóvízellá- tási és Közegészségügyi Dekád — melynek összefogása az ENSZ égisze alatt a WHO feladata — program végrehajtásában. A feladatok pontos teljesítéséért a WHO több ízben elismerését fejezte ki az OVH-nak és a VITUKI- nak. Nemzetközi Duna Bizottság munkájában a magyar hidrológusok igen aktívan vesznek részt, különösen 1953 óta, amidőn a Duna Bizottság székhelye Budapest lett. A Duna Bizottság mellett működő — a Duna egész vízgyűjtőterületére kiterjedő tevékenységű — Tudományos Hidrológiai Munkacsoport elnökét, megalakulása 1900 óta, Magyarország (VITUKI) adja és a munkacsoport titkársági feladatait is a VITUKI látja el. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség-gel (IAEA) való kapcsolat elsősorban a vizek korának természetes izotópokkal történő meghatározása, a mérési módszerek kialakítása és az eredmények értékelése területén. A KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének — már említett témákon kívül — még számos területen igen gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Különösképpen a vízminőség észlelésekkel, a Tisza és a Duna vízmérlegével kapcsolatos témákban volt aktív részvétel. A nem kormányzati szervek közül még a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség (IAHR) és a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) is magyar alelnököt választott. Mindkét egyesületnek több rendezvényét bízták a VITUKI-ra, aminek sikerült eredményesen eleget tenni. A kormányzati és nem kormányzati nemzetközi szervezetek munkájában való részvétel mellett a kétoldalú nemzetközi kapcsolatok aktív művelését az ország földrajzi helyzete, a vízrendszerek elhelyezkedése, a közös határ menti illetve határt átszelő vízfolyások vízkészlet-gazdálkodása követelte meg. Az 1960-as évek közepén már az összes szomszédos országgal (Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia és Jugoszlávia) továbbá Bulgária, NDK és Lengyelország hidrológiai ill. vízgazdálkodási intézményeivel kétoldalú közvetlen, éves tervek alapján való együttműködés alakult ki (Stelczer, 1977). A tőlünk távolabb fekvő európai országok közül különösen Hollandiával, Olaszországgal és Franciaországgal fejlődött ki közvetlen, munkaterveken alapuló együttműködés. Természetesen ezen kívül még számos európai és Európán kívüli ország több intézményével, egy-egy témában igen intenzív a tudományos kapcsolat. Több országból többen, hosszabb idejű (fél évtől öt évig) tanulmányokat folytattak a hidrológia területén. Közülük 9-en tudományos fokozatot (akadémiai) is szereztek a VITUKI-ban. A sokrétű nemzetközi kapcsolat egyik, a közelmúltban kiszélesedett területe a hazai eredményeknek külföldön való értékesítése. Nem véletlen, hogy a legtöbb ilyen feladatot a hidrológia területén végezték. Ezek közül kétségkívül az egyik legjelentősebb feladat volt Algériában a hidrológiai és klimatológiai észlelőhálózat fejlesztése, az adatok számítógépi feldolgozása és hidrológiai tanulmányok, szakvélemények készítése. A közel 10 évig tartó munkában a helyszínen évente 8—10 fő dolgozott.
