Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)
7. A fejlődés második szakasza
Balaton átfogó rendszerszemléletű modellezése 1978—82 között nemzetközi együttműködés keretében folyt. A külföldi partner a bécsi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (HASA), de igen aktív együttműködés fejlődött ki a Szovjet Tudományos Akadémia Számítóközpontjával is. A hazai kutatásokat a Magyar Alkalmazott Rendszerelemzési Bizottság (OMFB, Budapest) koordinálta és a VITUKI-n kívül részt vett az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI, Budapest), továbbá az MTA Biológiai Kutatóintézete (Tihany). A széles körű adatgyűjtő munkában igen intenzíven vett részt az érintett három vízügyi igazgatóság, a Középdunántúli (Székesfehérvár), a Nyugat-dunántúli (Szombathely) és a Déldunántúli (Pécs). A kutatók a mesterséges eutrofizálódás szempontjából ok-okozati kapcsolatban levő vízgyűjtőt és a tavat, valamint az azokhoz kapcsolódó folyamatokat és tevékenységeket matematikai modellek segítségével közös rendszerként vizsgálták (Somlyódy, 1982). A modellek megalkotásához korábbi észlelések és kutatások eredményeit, továbbá a modellfejlesztésekkel párhuzamosan végzett kísérleteket használtak fel. A vizsgált jelenségek közül példaként a foszforforgalom egyes kérdései; az elsődleges termelés és a fény limitálás; a víz és az üledék közötti fizikai és kémiai kölcsönhatás; a szél keltette áramlás; valamint a tápanyagterhelés különböző összetevőit befolyásoló folyamatok említhetők. Első alkalommal készült el — a különböző tér- és időbeli felbontás mellett — a mintavételi bizonytalanságokat és hidrológiai véletlen hatásokat figyelembe vevő tápanyagterhelési mérleg. Hasonlóan úttörő jellegűnek tekinthető az egy-, két- és háromdimenziós hidrodinamikai modellek kidolgozása, kalibrálása és igazolása; és a tó vízminőségét jellemző ökológiai modellek fejlesztése. A vázolt, leíró modellek nem csupán a tudományos megértést segítették elő, hanem ezekre alapozva — a de- kompozíció és aggregáció módszerének alkalmazásával — lehetővé vált a rövidtávú, optimális vízminőség-szabályozási stratégia meghatározására szolgáló, sztochasztikus modell kidolgozása is. A modell révén nyert eredmények közvetlenül hasznosultak a tóra és az üdülési övezetre vonatkozó 1983. évi minisztertanácsi határozatban. A kutatás nem csupán a Balaton esetében vezetett fontos következtetésekre. Az elért eredmények közül számos átültethető más sekély tavakra, emellett pedig jelentős modellezés—módszertani tapasztalatok is születtek, amelyek a jövőben összetett vízgazdálkodási és környezetvédelmi feladatok megoldásánál hasznosíthatók {Somlyódy-Van Straaten, 1986). Az utolsó harminc, harmincöt év sokrétű és szerteágazó eredményei közül csak néhányat ragadtunk ki, elsősorban olyanokat, amelyek valamilyen formában kapcsolódtak a száz évvel ezelőtt létesített Vízrajzi Osztály kutatási eredményeihez. így nem került sor például a mezőgazdasági termelés biztonságosabbá tétele érdekében 1955-ben bevezetett, várható tavaszi maximális talajvízállás előrejelzésnek, a síkvidéki vízgyűjtőterületekre kidolgozott belvíz-összegyülekezési modeüeknek {Kienitz, 1972), az ország talajvízből öntözhető területeinek {Major, 1963), vagy a Balaton mellett a másik, teljes vízgyűjtővel Magyarországhoz tartozó tavunk, a Velencei-tó hidrológiai feltárásának {Bárányi, 1973), vagy a felszín alatti vizekkel kapcsolatban a környezeti hatások vizsgálatának {Alföldi-Papp, 1976) eredményei és még számos hidrológiai kutatási eredmény bemutatására. 104
