Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

7. A fejlődés második szakasza

balatonszemesi vízminőségi laboratóriumában meghatározták a vízminták a-klo- rofill és lebegőanyag koncentrációját, valamint fényelnyelését 0,254 /am hullámhosszon (UV extinkció). Az űrfelvétel intenzitásadatok és a földi referenciaadatok egybevetésével a Földmérési Intézet (FÖMI) és a Számítástechnikai Intézet (SZKI) közreműködésével elkészültek a Balaton délnyugati részére az a-klorofÜl koncentráció (59. ábra), a lebegőanyag-koncentráció, a Secchi-féle átlátszóság és az UV-extinkció értékének területi eloszlását bemutató térképek (Szabó-Szilágyi, 1984).

59. ábra. Az a-klorofill koncentráció a LANDS A T űrfelvétel alapján

Nemzetközi együttműködéssel, amely a VITUKI és a tokiói Tokaj- egyetem között jött létre, a LANDSAT—3 1981. július 2-i felvétele alapján, a fenti vízminőségi jellemzőkre újabb térképet készített, amelyeket 1984. októberében Párizsban a 18. Nemzetközi Környezeti Távérzékelési Szimpóziumon kiállítottak (Shimoda—Etay a—Sakata—Goda—Stelczer, 1984).

A Balatonnal, mint Közép-Európa legnagyobb tavával kapcsolatos kutatási eredmények további széles körű nemzetközi együttműködést tettek lehetővé. Egy-egy részletkérdésben kétoldalú, közvetlen együttműködés, mint például a VITUKI-nak a Massachusetts Institute of Technology, Ralph M. Parsons Laboratory for Water Resources and Hydrodynamics (USA) együttműködése mellett a Balaton vízminőség-szabályozása érdekében a

103