Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

a mai adatok és ismeretek engedte közelítő feltevés (OVH 198j). A csapadék és az ország területére belépő vízfolyások vízszállítása együttesen képezi az ország 172 km3 a-1 folyamatosan megújuló vízkészletét. A vízkészletekkel (mennyiségi, minőségi) való ésszerű gazdálkodás és a frissvízigény előrejelzésének reális megalapozását az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 1981. évi tanulmánya tükrözi, amelyet a j-3. ábrán mutatunk be (Kovács, 1983).

Egy adott térség vízgazdálkodásának valamennyi tényezőjére - a vízkészletekre, a víz- használatokra, a vízkárok elhárítására, a vízzel kapcsolatos ökológiai, tájképi értékekre - egyaránt kiterjedő, a vízgyűjtő használói közötti konszenzuson alapuló, vízgazdálkodási és környezeti szempontból reális hosszú távú stratégiát alakítottak ki (Szlávik-Szilárd, 1997). Az új tervezési eljárás, a vízgyűjtő-vízgazdálkodási tervezés (VGT) az országot 33 felszíni vízgyűjtő területre (j-j. ábra) osztja. Koncepcióját tekintve a regionális vízgazdálkodási terv egyfajta kínálati terv, amely bemutatja az adott térség, nagyobb vízgyűjtő vízgazdálkodási problémáinak megoldására szóba jöhető lehetőségeket, amelyekből az érdekeltek kiválaszthatják a céljaiknak megfelelő megoldásokat.

57