Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

Magyarországon a vízkészletek meghatározását az MI-10-^78:1987 (Vízkészlet-meghatározás. Felszíni vízkészlet), ill. az MI-10-^78-2:1991 (Vízkészlet-meghatározás. Felszíni vízkészlet. Vízkészlet-gazdálkodásban használatos eloszlás vizsgálatok) írja elő. A felszíni vízkészletek igénybevételéről az MI-10-j[79:1987 (Vízhasználatok meghatározása. Felszíni vízkészletek igénybevétele) gondoskodik. A felszíni és a felszín alatti vizek szennyeződés elleni védelmét az MSz-10-620:1988 (Természetvédelem. Vízvédelem. Felszíni és felszín alatti vizek növényvédó'szer elleni védelmének követelményei), az MSz-10-623:1984 (Természetvédelem. Hidroszféra. Felszíni és felszín alatti vizek védelme a műtárgyak által okozott szennyezéssel szemben), az MSz-10-625:1986 (Vízgazdálkodás. Vízkészletek védelme. Általános követelmények a felszíni vizek szennyeződés elleni védelmére) és az MSz-10-626:1986 (Környezetvédelem. Hidroszféra. Általános követelmények a felszíni és a felszín alatti vizek és kőolaj és kőolajtermékek közúti szállításából eredő szennyeződés elleni védelmére) írja elő.

4.2. A VÍZHÁZTARTÁSI MÉRLEG MEGOLDÁSÁNAK ÁLTALÁNOS

ALAPJAI

A vízháztartási mérleg megoldására többféle módszer ismert ( WMO, 191\). A mé- ró'eszközök, a mérési eljárások, a feldolgozási módszerek, a számítógépek megjelenése a hidrológia tudományában is nagymértékű fejló'dést jelentettek. A fejődéséhez jelentó's mértékben hozzájárult a rendszerelmélet kibontakozása, mivel számos, a természetben lejátszódó hidrológiai folyamat leírásához nagyon hatékony eszköznek bizonyult. A rendszerelméletnek a hidrológiai folyamatok megismerésére irányuló alkalmazását rendszerhidrológiának nevezzük.

58

4-4. ábra: A regionális vízgazdálkodási tervezés területi egységei