Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 4. A vízháztartási mérleg

Vízkészlet-gazdálkodás- a modellek olyan intenzív vízgazdálkodási rendszereknél alkalmazhatók elő- nyösen, amelyek a terület vízgazdálkodását logikus időbeli és térbeli rendszerként fejezik ki (Domokos, 1992).

Magyarországon az ország sajátos földrajzi és vízrajzi adottságai miatt a vízgazdálkodási tevékenységnek, a vízügyi igazgatásnak (Filotás, 1995) és a vízjognak (Hecsei, 1995) nagy és értékes hagyományai vannak. Magyarország egyike azon európai országoknak, amelyek a legkedvezőtlenebb vízkészlet-gazdálkodási adottságokkal rendelkeznek. Az országon belül képződő helyi vízkészlet (6 km3 a-1) mind a területhez, mind a lakosság számához viszonyítva igen kicsi érték. Az országba érkező (114 km3 a-1) és onnan távozó (120 km3 a-1) átfolyó vízkészlet csak részben enyhíti a feszültségeket, mert egyrészt a területi eloszlása kedvezőtlen, másrészt a felhasználás szempontjából kritikus száraz időszakokban az érkező vízmennyiség a növekvő vízhasználatok miatt évről évre csökken, minőségében pedig romlik. Az, hogy a csapadék (58 km3 a-1) és a párolgás (52 km3 a-1) „függőleges” vízforgalma, azaz a helyi vízkészlet 6 km3 a-1-nyi értéke gyakorlatilag megegyezik a belépő és a kilépő „vízszintes” vízforgalommal, nem fizikai szükségesség, hanem

56