Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)
I. A vízkészlet-gazdálkodás és a hidrológia kapcsolata - 1. A hidrológia feladata
A vízháztartási mérleg minden egyes eleme egy rendkívül összetett, térben és időben változó folyamat szimbóluma. A hidrológia feladatának egyértelmű megfogalmazása ellenére szinte országonként, sőt sokszor egy országon belül, intézményenként is, mást és mást tekintenek a hidrológia feladatának. Az egységes értelmezés igényét erősíti a hidrológiának a nemzeti és a nemzetközi tudományos és gazdasági életben betöltött szerepe, a határokat és a kontinenseket átlépő körfolyamata. A hidrológiával foglalkozó nemzetközi szervezetek, elsősorban a Meteorológiai Világszervezet (WMO, Genf), az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nation Educational, Scientific and Cultural Organization, UNESCO, Párizs) és az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO, Genf) igen komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek a hidrológiai kifejezések, fogalmak, jelölések és mértékegységek szabványosítására, a mérőhálózat, a mérőeszközök és a feldolgozás egységesítésére. A hidrológia feladatai közül első helyen a vizek földi előfordulásának a meghatározása áll. E feladat tulajdonképpen a víz megjelenési formáinak és a víz földi körforgalmának minél pontosabb feltárását jelenti. A vizek földi előfordulása a hidrológiát szorosan kapcsolja a meteorológiával, a természetföldrajzzal, a geológiával, a kémiával és a biológiával. A kapcsolódó tudományterületeket (határterületek) hidrometeorológiának, hidrogeográfiának, hidroge- ológiának, hidrokémiának, ül. hidrobiológiának nevezzük. A határterületeken jelentkező feladatok azonban nem azonosak a hidrológus és a meteorológus, a hidrológus és a geográfus vagy a hidrológus és a geológus számára. Például a hidrogeológia területén a geológus a vizet tartó kőzetet, a hidrológus pedig a vizet tartó kőzetben a víz mozgását, utánpótlódását, készletváltozását vizsgálja. A hidrológia másik feladata a vizek földi eloszlásának a meghatározása. E feladat tulajdonképpen egy-egy vízgyűjtő területre vagy egy-egy országra, kontinensre, esetleg a Föld egészére felírt vízháztartási mérleg egyes elemeinek térben és időben való változásának és kölcsönhatásának megismerését jelenti. A víz földi eloszlásával kapcsolatos ismeretekre elsődlegesen a vízgazdálkodásnak, közelebbről a vízkészlet-gazdálkodásnak van szüksége. Nem véletlen, hogy számos ország felismerte, hogy a vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás a nemzetgazdaság fejlődésének egy fontos pillére, és ezért szerte a világon sorra készültek és készülnek a vízgazdálkodási kerettervek (Csermák-Hajós, 1993). Magyarországon a harmadik „Országos Vízgazdálkodási Keretterv” 1984-ben jelent meg (OVF, 1984). A hidrológia harmadik feladata a víz és a környezet kölcsönhatásának a feltárása. Ez azt jelenti, hogy a vízháztartási mérleg egyes elemeinek megismerése során a mennyiségi változások mellett a vízminőséggel és előrejelzésével is foglalkozni kell. A hidrológia és a környezet kapcsolata azt jelenti, hogy mind a meglevő (rendelkezésre álló), mind a felhasználható vízkészletek mennyiségi ismerete mellett a víz minőségét, annak térben és időben való változását, ill. a vizek szennyeződését is meg kell határozni. E feladat kapcsán kerül a hidrológia szoros kapcsolatba egyrészt a fizikával, a kémiával, a biológiával, és műveli a hidrokémia, a hidrobiológia és a hidrofizika kapcsolódó tudományterületeit, másrészt valamennyi nemzetgazdasággal (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, honvédelem, kereskedelem) és figyelembe veszi ezek igényeit, fejlődéseit és hatásait. A vízviszonyok (mennyiség, minőség, eloszlás, kölcsönhatások más tényezőkkel) meghatározói minden ökoszisztémának. Fizikailag jól definiált, egységes, földi körforgása révén „összefüggő”. Gyakorlatilag minden „vízcsepp”, amit az ember 14
