Stelczer Károly: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000)

III. A vízháztartási mérleg elsődleges elemei - 8. A csapadék

8.5. A CSAPADÉKADATOK FELDOLGOZÁSA

Egy-egy mérőállomás adatainak (pontban észlelt csapadéknak) felhasználhatósága megköveteli, hogy ismerjük- a pontbeli állomás megbízható idősorát;- a pontbeli állomás jellemző mennyiségeit;- a csapadék területi (elsó'sorban vízgyűjtő terület) eloszlását;- a lehetséges legnagyobb csapadékot.

8.5.1. A pontbeli adatok ellenőrzése

A csapadékadatok további feldolgozása előtt el kell végezni - a matematikai statisztika alapfeltételeinek megfelelően - a függetlenségi és a reprezentativitási vizsgálatokat (Csoma-Szigyártó, 1975). Csak a megfelelő matematikai statisztikai teljesülése esetén szabad az adatokat felhasználni.

A reprezentativitás egyik feltétele, hogy az adathalmaz homogén legyen. A csapadékidősorban rejlő inhomogenitás felderítésére többféle módszer ismert ( WMO, 1975). Ezek közül az egyik legismertebb a „kettős összegező görbe”-módszer (Linsley-Kohler-Paulhus, 1949), melynek lényege, hogy a vizsgált állomás és egy közeli állomás (vagy állomáscsoport) folyamatosan összegezett évi vagy évszakos adatait (értékpárokat) egy koordináta-rendszerben felrakjuk (8-10. ábra). A kettős összegező görbe meredekségének a megváltosása a vizsgált adatsor inhomogenitására utal. A kettős összegező görbe törése csupán kiindulópont a törés okának a tisztázására. Az inhomogenitást csak akkor tekinthetjük jellemzőnek, ha a törés okát (vagy okait) sikerült felderíteni, vagy a görbe törése hosszabb időszakon (legalább 5 év) keresztül kimutatható (Searcy-Hardison, 1960).

8-10. ábra: A kettős összegző görbe

A kettős összegező görbe - a törés okának tisztázása után - alkalmas az adatsor homogénné tételére is. A 8-10. ábrán látható görbe meredeksége 1975-ben határozottan megváltozott. A 0,75-ös érték 1975 után 0,95-re módosult. A törés okának

143