Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
A hidrológiai viszonyok jellemzéséhez meg kell adni- a szakaszon levő vízmércék adatait,- a jellemző vízállásokat, viz áll ás tartós Ságokat,- a vizhozamösszefüggéseket, jellemző vízhozamokat, vizhozamtartós- ságokat, hidrológiai hossz-szelvényt stb.,- a hordalékösszefüggéseket,- a jégjelenségek jellemzőit,- a jégmentes vízállások tartósságát. A hidraulikai viszonyok jellemzéséhez meg kell adni- a vízfelszín esését adott vízhozamnál,- a kritikus sebességeket,- a szakaszra jellemző érdességi tényezőket,- a mederállandósági tényezőt. A folyószabályozási terv készítésének egyik legfontosabb része a folyó jellegének és a szabályozással szemben támasztott igényeknek megfelelő optimális szelvényméret és vonalvezetés meghatározása. A szelvényméretek meghatározásához rendelkezésre áll a szabályozási vízhozam és a szabályozási vizszint, melynek meghatározási módját a 8. fejezet tartalmazza. Az ott ismertetettek szerint számított szabályozási vízhozamot ellenőrizni kell, hogy a folyóra jellemző egészséges szakaszokon hogyan vonul le. Az "egészséges szakasz" gyakran ismétlődő fogalma önmagában csak minőségi megállapítás. A 3. fejezetben ismertettük azokat a számítási módokat, melyekkel az úgynevezett egészséges szakaszokat számszerűen is jellemezni lehet. így például, ha egy vizsgált szakaszon meghatározzuk adott vízhozamokhoz tartozó szelvényszélességek gyakoriságát, nyilvánvaló, hogy a nagy agyakor is ággal jelentkező értékek lesznek jellemzőek. Természetesen ez a jellemzés csak a szélességekre vonatkozik, nem ad felvilágosítást a kereszt- szelvény területére, illetve a mélységekre. Ezért a legnagyobb gyakorisággal jelentkező szelvényszélességek mellett szükség van a mélységekre is. Ha rendelkezésünkre áll például a legnagyobb mélység is, a szélesség és mélység hányadosa olyan mutatószámot ad, ami céljainknak megfelel. Nyilvánvaló, hogy a nagy gyakoriságú szelvényszélességek közül az lesz a jellemző, ahol ez a hányados közel azonos érték körül ingadozik. Célszerű az egyenes, illetve inflexiós szakaszok és a kanyarulatok tetőponti szakaszok vizsgálatát külön elvégezni. Ennél a vizsgálatnál szem előtt kell tartani a keresztszelvény alakját is azért, hogy a megfelelő szelvényalak típust kiválaszthassuk. Még egy szempontból szükséges a szakaszra jellemző mélységek vagy szélességek meghatározása. Mint a 3. fejezetben láttuk, a szelvény méretezéséhez közölt képletek az állandóikban szereplő mennyiségek miatt határozatlanok. Az állandókat a természetes állapothoz tartozó, egészséges szakaszra 180
