Stelczer Károly - Csoma János: Ármentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
V. Folyószabályozás
jellemző szelvények adatai alapján lehet meghatározni, más szavakkal a tervezéshez fel kell venni a jellemző szélességet vagy mélységet. A keresztszelvények méretezése után el kell készíteni a mintakeresztszelvények rajzát és be kell illeszteni a tervezett uj vonalozásba, ahol ezek alapján már adódik a szabályozási vonal. Természetesen ezt a munkát megelőzi a vonalozás tervezése. A folyó vonalozásának helyszínrajzi tervezése során először el kell keszi- teni a szabályozandó folyószakasz M = 1 : 5000, M = 1 : 10 000 vagy M = 25 000 méretarányú helyszinrajzán — a folyó méreteitől függően — a középvizi szabályozási vonalnak a szerkesztését. Első lépésként - az előzőekben ismertetett morfológiai vizsgálatokat figyelembe véve — az inflexiók és tetőpontok kiosztását kell elvégezni a folyó ritmusának megfelelően. Az inflexiók és tetőpontok kijelölése után kerül sor a szabályozási vonal, vagy a sodorvonal meghatározására. Általános tervben elégséges, ha minden kanyart csak egyetlen körívből álló homorú partjával és egy kisebb sugaru körből álló domború partjával jellemezünk. E két körív középpontja azonos, s a domború partot ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességével kisebb. A homorú part szabályozási vonalát ábrázoló körív sugarát R-rel, a domború part szabályozási vonalát ábrázoló körív sugarát (R-b)-vel jelöljük. A kanyar két vége a két inflexiónál van. A kanyarulaton kívül az inflexiós szelvényen túl a szomszédos kanyar ellenkező értelmű görbülete kezdődik. Általános tervbe az inflexió tájékán semmi esetre sem iktassunk be egyenes szakaszt. Igaz, hogy egy fél, sőt talán egy egész mederszélességnek megfelelő hosszúságú egyenes partvonal az inflexiók tájékán megengedhető, ez a meder alakulására káros hatással nincs, mégis legjobb, ha ezeket elhagyjuk, mivel előnyük sincs. A részletes tervezés során, amikor már az egyes szabályozási müveket is megtervezzük, a kanyarulatokat ábrázoló körvonalakat a fejlettségi foknak megfelelően változó görbületi ivekkel helyettesítjük. Az eddigiek alapján már meghatározhatjuk, mekkora sugaru körívből állíthatjuk össze a kanyarulatok homorú partjait. Nyilvánvaló, hogy a folyó homorú partját ábrázoló körvonal sugara a folyó szélességénél kisebb nem lehet. Ha a homorú partot ábrázoló körvonal sugarát a szabályozási szélesség kétszeresére választjuk, a kanyar központi szögének legalább oí = 120° nagyságúnak kell lennie, különben a kanyar nem volna fejlett és nem biztosítaná a meder állandóságát. Ha a kanyar központi szöge oc_ nagyobb mint 120°, a meder talán állandósulna és a szabályozás igy is végrehajtható lenne, de a sodorvonal esése lényegesen kisebb lenne, mint a völgyé. Ennek bizonyítására gondoljuk meg, hogy a 69. ábrán berajzolt egyenes vonal, mely a homorú part két végpontját köti össze, 2 b /if hosszúságú. A homorú partot ábrázoló köriv hossza pedig 181
