Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

XIII. Sebességeloszlás. Határréteg. Diffúzió

tettek a levezetéshez. A hártya vastagsága

8 = 3° d1=,

Re \

azaz a Reynolds-számtól, a csőátmérőtől (vagy hidraulikus sugártól) és a A ellenállás-tényezőtől függ.

A turbulens sebességeloszlás ' = f ! x függvényeit Nikuradse nyomán

^ 'hmax ^

a XIII-1. ábrán különböző Reynolds-számra tüntettük fel, míg az univerzális logaritmikus sebességeloszlási függvényt sima csövek esetére a XIII-2. ábra mutatja

XIII-2. ábra. Elméleti sebességeloszlás és Nikuradse mérési eredményei

be lamináris (/), átmeneti (2) és turbulens (3) tartományra. A (4) görbe az Re< 105 tartományra érvényes, ahol

í'x

v*

Az univerzális törvény szerint

8,74

^xmax

(13/1)

(13/2)

1.2. Sebességeloszlás potenciálos mozgásokban

Potenciálos mozgások sebességeloszlása mindig elméletileg is meghatározható. A vízépítési gyakorlatban többször élünk olyan közelítéssel, hogy a vízmozgást — bár tudjuk, hogy szabatosan nézve feltételünk nem érvényes — potenciálosnak vesszük. Ismeretes, hogy a potenciálos mozgások örvénymentesek, azaz rőt v = 0. Ha a potenciálos mozgás folytonos, azaz div v = 0, akkor áramfüggvénye is van. A potenciálos folyamatos mozgásokat tehát a (p potenciál és a i/r áramfüggvény

603