Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
II. A víznyomás
A képletek mind azt mutatják, hogy a hidrosztatikus nyomásként jelentkező vízszintkülönbségből le kell vonni a hidrodinamikus nyomás csökkentő hatását. Hengeres gátra — kis zsilipnyitás esetében — szintén alkalmazhatjuk a „nyelő” közelítést és ezzel matematikailag is megoldhatjuk a nyomáseloszlás számítását. Az előbbi gondolatmenetet alkalmazva, a súrlódási veszteségeket elhanyagolva, hengeres gát esetében is, ha az alvíz a zsilipnyitással közelítően megegyezik, P y (h0-h) a2 hn ■ h | h2 h0 + a j (2/48) összefüggésre juthatunk. Nyilvánvaló, hogy a valóságban az áramvonalak csak az alsó félhenger környezetében közelítik meg a köralakot, felül az alak módosul és holttér is keletkezik Ezért a felső félhenger mentén hidrosztatikus nyomáseloszlást szokás feltételezni amit Koch mérései eléggé bizonyítottak. 11-14. ábra. Hidrodinamikus nyomáseloszlás hengeres gátnál A 11-14. ábrán Németh E. számítását Koch kísérleteivel vetjük össze. Az egyezés a pozitív nyomások szakaszán jó. A szívásoknál fellépő eltérés oka többek között, hogy a számítások a körmozgással járó centrifugális erőt nem vették figyelembe, továbbá a szívási szakaszon a vízsugár helyzete nem állandó. Minél jobban eltér az áramlás útjában álló felület a szabályostól, minél összetettebb, annál nehezebb számítással meghatározni a hidrodinamikus nyomásvonalat, amely nagyobb sebességeknél még ráadásul hevesen pulzálhat is. így az általánosítás is igen nehéz. Ezért ilyen esetben fokozott fontosságúak a kísérletek, amelyeknek 55
