Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
II. A víznyomás
leges falú úszó testek (pl. hajók) stabilis egyensúlyának feltételét. A vizsgálatot kis kibillenés esetén fellépő erőkre végezzük el. A 11-9. ábrán látható a kibillent hajótest metszete, 5 a hajótest súlypontja, D a nyugalmi helyzetben kiszorított V térfogat súlypontja, Dx a kibillent helyzetben kiszorított, ugyancsak V térfogat súlypontja. Kibillenés után az 5 pontban függőlegesen lefelé hat a G súlyerő, a D1 pontban függőlegesen fölfelé a y V felhajtóerő. Ha a ű, függőlegesen ható y V erő az S pont fölött metszi a hajó szimmetriatengelyét (ezt a metszéspontot metacentrumnak nevezzük és M-mel jelöljük), a hajó egyensúlya stabilis, ha alatta, akkor labilis. A D és az M pont távolsága a q metacentrikus sugár. A D és S pont távolságát ó-sel jelölve, ha q>s, az egyensúly stabilis, ha q<s, az egyensúly labilis. Tegyük össze a kibillent állapothoz tartozó yV erőt három részből. Úgy tekintjük, hogy ayV felhajtóerő továbbra is a D pontban hat, de ebből levonjuk a kiemelkedett térfogatnak megfelelő y V1 erőt és hozzáadjuk a besüllyedt V2 térfogatnak megfelelő yV2 erőt. A szimmetriaviszonyokra való tekintettel V1=V2=V0, vagyis csak yV0t nagyságú, balra forgató nyomatékot adó erőpárról van szó. írjuk fel az S súlypontra a felhajtóerő nyomatékát kétféle módon: M = yVa-yVut = - Vb. (2/23) (Itt a yVb előjelét már azzal a feltevéssel határoztuk meg, hogy q >s, vagyis az egyensúly stabilis. Ha mégsem ez a helyzet, b negatívnak adódik.) 11-9. ábra. A metacentrum értelmezése a kibillent hajótesten 48 11-8. ábra. A felszínen úszó test stabilitása
