Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

II. A víznyomás

és így a folyadék felszínétől (ahol p0 nyomás van) z„ — z — h mélységű pontban

P = Po + 7h- (2/4)

(A vízépítő gyakorlatban majdnem mindig a nyomómagassággal számolunk, azaz

a p nyomást a h = — értékkel hosszmértékegységben fejezzük ki, és így - — - + /;.|

y y y '

A (2/4) összefüggés viszonylagos nyugalomban (állandó sebességű egyenesvonalú vagy állandó gyorsulásé mozgásban levő térben) is érvényes. Természetesen ekkor a felszín, amelyből a z értéket számítjuk, nem vízszintes, hanem az Euler-féle hidrosztatikus (2/1) egyenletből határozható meg.

A hidrosztatika alapegyenletéből következik a közlekedő edények törvénye, amely szerint két folyadék elválasztó síkjától mért folyadékoszlop-magasságok fordítva arányosak a térfogatsúlyokkal:

ki = y2

ih yi'

(2/5)

Ezen az elven alapulnak a folyadékos manométerek és a differenciál mano- méterek.

Zárt folyadéktérben érvényes Pascal törvénye, amely szerint a folyadéktérre gyakorolt Ap túlnyomás a folyadéktér minden pontjában érvényesül.

A következőkben csak a folyadék okozta terhelésből származó túlnyomással foglalkozunk és a p0 légköri nyomást figyelmen kívül hagyjuk.

Tartályok fenekére ható nyomóerő független a tartály alakjától és csak a felette levő vízoszloptól függ. A nyomás síklapoknál mindig lineárisan változik.

36