Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
II. A víznyomás
A folyadéktérben levő síkidomra ható víznyomást (11-1. ábra) mint nyomóerőt a P = jp dF — y Jh dF = ybsF (2/6) F F képlettel lehet meghatározni, azaz a nyomóerőt a síkfelület nagyságának és a súlypontjában ébredt nyomásnak a szorzata adja meg. A nyomóerő támadáspontját a felület síkja és a víztükör metszésvonalától mérve az (2/7) képlettel kaphatjuk, ahol Iy a kérdéses felületnek a metszésvonalra vonatkozó tehetetlenségi, illetve Sy a sztatikái nyomatéka. A nyomóerőnek a súlyponttól mért excentricitása l0-/s = e = ^r, (2/8) ahol /SY a súlyponti (metszésvonallal párhuzamos) tengelyre vett tehetetlenségi nyomaték, amíg ls a súlypont távolsága a metszésvonaltól. A nyomóerő támadáspontjának másik koordinátáját, az _v0 távolságot (ha az esésirányú súlyvonal nem a szimmetriatengely, és a nyomóerő nem arra esik) (2/9) képlettel számíthatjuk, ahol C0y az F felületnek a súlypontján átmenő / tengelyre és az y tengelyre (a metszésvonalra) vett centrifugális nyomatéka: C0y = flydF. (2/10) F Körszelvény esetén a nyomóerő támadáspontjának súlyponttól mért függőleges távolsága, az excentricitás függőleges összetevője h0-hs = D- 16/;s ’ Sík felület esetén a b szélességű sávra ható nyomóerő meghatározható az ún. nyomásábra (11-2. ábra) segítségével, melynek területe arányos a nyomóerővel. / b J yhj dl = by o /2 sin a (2/11) A nyomóerő vízszintes összetevője egyenlő azzal a képzelt nyomóerővel, amely a síkfelület függőleges vetületére, mint képzelt síkfelületre hat: H = yb h2 2 ’ amíg a függőleges összetevő a felület feletti vízterhelés V=yb fhjdF„, Fh (2/12) (2/13) 37
