Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

V. A mederszelvény változásai

összefüggést vezeti le, ahol

»Q =

0 2 03 ’

és nm

m3'

Itt Q2 a 2. ágban folyó és Q3 a gyűjtő ágban folyó összes vízhozam, m1 a mélység a csatlakozás előtt és m3, a csatlakozás után, w2 a vízmélység a csatlakozásban és 0 a csatlakozás szöge. Az összefüggést 0=45 és 135°-os csatlakozási szögnél vizsgálták és 0 =45°-nál jó egyezést találtak.

Az elágazásra (V-9. ábra) vonatkozóan Taylor 0 =90° esetén végzett áramlásnál kísérleteket és meghatározta az

"h _ fí'”i| m2 t,MäJ ’

valamint az

"h _ JQí ni |

m2 10 3 2gm3 J

(5/22)

összefüggéseket. Az összefüggések segítségével adott Q3 vízhozam megoszlása számítható. Először felvesz- szük Ql értékét, majd számítjuk Q2-t és a vízhozamgörbékből leol, , w, .

vassuk /n,-et es w.2-t. ísmerete- ‘ m2

ben az V-10. ábráról leolvasható az /?Í3. így elkészíthető az V-lla ábra,

Vmjgras

Aramlas

Q2 1/772

Rohanás

amely most már a vízhozam-megoszlás függvényében adja meg az '"3

V-9. ábra. Az elágazásban kialakuló vízszínek vázlata

viszonyszámot. A A3-nak (azaz egy Froude-szám jellegű mennyiségnek) a vízmélység változásában való függése a

k3 —

v

2

3

2 gm3

függvény alapján az adottságok szerint ábrázolható (V-llb ábra). Az m3 és k3 között ugyanakkor határozott összefüggés áll fenn az m3lm2 = i (k3) alapján is. A két összefüggést ábrázoló vonal metszéspontja jelöli ki a valódi összetartozó k3 és m3 értéket.

16*

243