Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
IV-42. ábra. A teljes utófenék hossz-számítása az energiaveszteségek alapján képlettel számítható. KE értéke, ha 0 "kr ;3, a következő: 1. szabad átbukás, ha a sugár nem tapad a bukótesthez, de ütközik a fenéken 0,90; 2. szabad átbukás, ha a sugár nem tapad a bukótestre és nem ütközik a fenékre 0,95 3. gáttábla alatti szabad kifolyás, ütközéssel 0,90 4. gáttábla alatti szabad kifolyás ütközés nélkül 0,95 5. szabad átbukás, ha a sugár tapad a sima bukótestre kis súrlódási hosszon 0,97, közepes súrlódási hosszon 0,85, jelentős súrlódási hosszon 0,75; 6. ugyanazon érdes bukótesttel, a mesterséges sugártörő berendezéssel 0,40... 0,70; 7. átbukás széles küszöbű fenékbukón 0,75. £ Az előbbi alapértékeket -—> 3 esetén a következő k szorzótényezővel kell "kr szorozni H1 = kKEE0 képlet szerint , 0 = 4 6 8 10 12 14 'hr ___ k = 0,94 0,78 0,67 0,58 0,53 0,49' Függőleges fenéklépcsőnél a lebukó szabad vízsugár a faltól számított Lá = LF + Lsl távolságra éri el a vízugrás m összetartozó mélységét. Moore, Bahmetev, Feodorov és Rand vizsgálatai szerint a fenéklépcső p magasságához viszonyított jellemző méretek a következők: Lé P ml P 4,30 0,54 0,425 0 = 1.00 gp' nn P 1,66 <f V1'27 M (drop-number) is értéket mint dimenzió nélküli számot „fenéklépcső”-számnak szokták nevezni, ahol q a fajlagos vízhozam (m3/s, m). 229
