Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)

IV. A vízugrás

Érdemes megemlíteni, hogy Lá egyszerű szerkesztéssel is meghatározható. Helyét egy ferde egyenes és a fenékvonal metszéspontja adja meg. A ferde egyenes átmegy a fenéklépcső széle fölötti és az alvízhez hp magasságban érő sugármetszetek középpontján.

7. A vízugrás és a lökéshullám analógiája

A hullámsoros vízugrás természetére nézve érdekes új elvi megfontolásokat tett Jones, L. E. Az első kialakuló hullámot úgy fogta fel, mintha az egy visszafelé terjedő lökéshullám első hulláma (hullámfrontja) lenne. Alkalmazva a lökéshullámok terjedésére vonatkozó közelítő alapképletet:

c = ]tg{h + Ah) = ]/gh jA

ahol c a hullám terjedési sebessége, h a kezdeti vízmélység és Ah a hullám magassága, illetve, ha az alvíz h + Ah' (már lecsendesedett) magasságával kívánunk számolni:

C = Ígh{l+Ah){[ + A2h)A kísérleti eredmények a IV-43., IV-44. ábrákon viszonylag jó egyezést adnak mind Ah, mind Ah' értéke szerint a

c (dót , c (Ah'

fgh ~ M es jgh ~ b

összefüggésekben, ahol a mérési pontokat is feltüntettük.

A kétféle hullámmagasság között

1,5

1,4

_c_U

Ygt

1,2

1,1

1,0

0 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,5 0,7

Ah h

IV-43. ábra. A lökéshullámra vonatkozó összefüggések alkalmazása a hullámsoros vízugrásra

230