Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
oda vezetett, hogy a duzzasztást akkor is érdemes fenntartani, amikor igen kicsi a vízszintkülönbség (azaz igen magas az alvíz). Ennek következtében a mozgó (vagy akár fix) gátszerkezetek után a felszíni vízugrás 3. alatt említett esete igen nagy jelentőségű műtárgyaknál is előállhat, a duzzasztóművek utófenekének méretezésekor tehát figyelembe kell venni. 1963...64 folyamán Haszpra O. a budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben kisminta vizsgálatokat végzett, hogy megállapítsa a tervezett Tisza II. folyami vízlépcső mozgógátas duzzasztóművéhez az utófenék méreteit. Ezek során kiderült, hogy az utófenék és a mederbiztosítás hosszirányú méretére éppen a kis vízszintkülönbség esetében előálló felszíni vízugrás a mértékadó. (A vizsgálatokat 1:25 méretarányban, üvegcsatornában, mozgómedrű modellen végezték. Az adatokat a valóságra Froude törvényével átszámítva közöljük.) IV-37. ábra. A Tisza II. folyami vízlépcső kismintavizsgálata során kapott sebességeloszlások és áramképek q= 14,1 m2/s fajlagos vízhozam esetében. Felül: beduzzasztott vízugrás, alul: felszíni vízugrás. (Váltakozó irányú sebességet O-nak tüntettük fel.) IV-38. ábra. A Tisza II. folyami vízlépcső kismintavizsgálata során kapott sebességeloszlások és áramképek q= 12,9 m2/s fajlagos vízhozam esetében. Felül: beduzzasztott vízugrás, alul: felszíni vízugrás. (Váltakozó irányú sebességet 0-nak tüntettünk fel.) A IV-37. és a IV-38. ábrán ábrázoltunk olyan üzemi állapotokat, amelyeknél a felvíz és az alvíz kapcsolódása beduzzasztott vízugrással és felszíni vízugrással egyaránt végbemehet. Az ábrákon feltüntettük a sebességeloszlás vízszintes komponensét több szelvényben, négy-négy függélyben, továbbá hipermangános megfigyelések alapján a hengermozgások átlagos határait. A felszíni vízugrást a IV-38. ábrán tábla alatti átfolyás után előálló beduzzasztott vízugrással, a IV-37. ábrán átbukás után előálló beduzzasztott vízugrással hasonlítottuk össze. Mindkét esetben megállapítható, hogy a beduzzasztott vízugrás nagyobb vízszintes fenéksebességeket hoz létre, tehát látszólag veszélyesebb a fenékre, mint a felszíni vízugrás. A mozgó mederrel végzett vizsgálatok azonban kimutatták, 15 Vízépítési hidraulika 225
