Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
IV. A vízugrás
hogy a felszíni vízugrás esetében nem hanyagolható el a fenékre lecsapó vízsugarak függőleges sebességkomponensének hatása. Ha ugyanis a mederbiztosítás hézagos, mint amilyen például a közönséges kőszórás, a függőleges sebességkomponens által képviselt kinetikus energia a hézagokban nyomássá alakul, és a mederbiztosítás elemeit (a kőszórás köveit) megemeli, illetve szétlöki. Az így meglazult (megemelt) köveket a vízszintes sebességkomponens tovább mozdítja. Figyelembe kell venni azt is, hogy a felszíni vízugrásra az utófenéken elhelyezett energiatörő fogazás gyakorlatilag semmi hatást sem gyakorolt, és ezért ugyanahhoz a szelvényhez a felszíni vízugráson átjutó folyadék nagyobb energiatartalommal érkezik, amint ez a sebességeloszlás nagyobb fokú kiegyenlítetlenségéből is látható. Végül a felszíni vízugrás a feneket nem egyenletesen, hanem állandóan változó, ostorcsapásszerűen koncentrált foltokban támadja, és hatását ez is fokozza. Az említett magyar folyami duzzasztómű esetében ugyanazon alvíz—felvíz viszonyok között és ugyanazon fajlagos vízhozammal a beduzzasztott vízugrás a gáttól kb. 70 m távolságig, a felszíni vízugrás kb. 90 m távolságig volt képes a kőszórás 25... ... 30 cm átmérőjű köveit megmozgatni. Az utóbbi esetben a mozgás lökésszerűen több méteres ugrások formájában következett be. 25... 75 mm átmérőjű kavicsot a beduzzasztott vízugrás a gáttól 90 m-ig, felszíni vízugrás 130 m-ig mozgatott meg. Minthogy azonos körülmények között is előfordult, hogy a kapcsolódás egyszer beduzzasztott, másszor felszíni vízugrással következett be, részletesebb vizsgálatokat végeztek a felszíni vízugrás kialakulási feltételeinek tisztázására. Megállapították, hogy felső árbukás esetében a felszíni vízugrás mindig előáll, ha a vízszintkülönbség bizonyos, a vízhozamtól csaknem független határérték (a konkrét esetben kb. 1,5 m) alá csökken. Sohasem áll elő, ha a vízszintkülönbség egy másik, a vízhozamtól ugyancsak majdnem független határértéket (a konkrét esetben kb. 3,0 m-t) meghalad. Ha a szintkülönbség e két határérték között van, a felszíni vízugrás fennmarad, ha előzőleg létrejött, de nem áll elő, ha előzőleg nem alakult ki. Előbbi megállapításainkat a IV-39. ábra igazolja, amely a duzzasztómű adott alvízi vízhozamgörbéjének alapul vételével kapott mérési eredményeket mutatja be. Azonban hasonló eredményeket kaptunk a biztonság érdekében kissé megváltoztatott alvízszint, illetve vízhozam esetében is. IV-39. ábra. A Tisza II. folyami vízlépcső kismintavizsgálata során kapott összefüggés a felszíni vízugrás kialakulási feltételeire vonatkozóan. 1. A felszíni vízugrás nem állhat elő. 2. A felszíni vízugrás fennmarad, ha előzőleg létrejött, de nem alakul ki, ha előzőleg nem állt elő. 3. A felszíni vízugrás feltétlenül előáll. 4. Az alvízi vizhozamgörbe. 5. Az előírt duzzasztási szint. 6. A felvíz szintje az 1. és 2. állapot határán. 7. A felvíz szintje a 2. és 3. állapot határán. 8. A gátszerkezet koronaszintje az 1. és 2. állapot határán. 9. A gátszerkezet koronaszintje a 2. és 3. állapot határán 226
