Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
alakban, ahol h a hullámcsúcs magassága, D a cső átmérője, x a terjedési irányú távolság, Q, a telt cső vízszállítása az adott esésnél és V a hullám víztömege. A mérési pontok a kiegyenlítő görbék körül enyhén szórtak, elsősorban a csatorna fenékesése függvényében. A kísérletek szerint a hullám mind hely szerint (II1-50. ábra), mind időben (III- 51. ábra) jellegzetes ellapulást mutat. A vizsgálatnál t időnek azt az időpontot választották, amikor a hullámcsúcs éppen a középúton van az alapmélység és a csőmennyezet között. A hullámcsúcs értékére vonatkozóan a differenciálegyenletekből öp ^ i/jT 1 r*ö ön I Fglc s Öt 111-52. ábra. A hullámcsúcs számítása nem telt szelvényű, kör keresztmetszetű csőben egyszerűsített függvény vezethető le, ahol Qp a vízhozam a vízállás tetőzésekor, és Q„ a permanens állapothoz tartozó normális vízhozam. A függvényt a mérési pontok szórásának szélét jelző vonalakkal a 111-52. ábrán tüntettük fel. Eszerint a függvény a mérési pontok súlyvonalától felfelé tolódik el, tehát többnyire nagyobb csúcsvízhozam-értéket szolgáltat, mint a valóság. A hullám időbeli növekedése <)Q ót Öp-Öo y(r-7p) 4V n-n összefüggésből számítható, ahol T a kezdő hullám időtartama. 6.4. A vízhozam-hullám áthelyezése valószínűségi alapon A nem permanens, fokozatosan változó vízmozgás számítására — a folyamatban részt vevő vízrészecskék mozgását időben változó valószínűségi folyamatnak felfogva — Szigyártó Z. is kidolgozott egy módszert, amely azért előnyös, mert vele a szuperpozíció elvén egymásra futó hullámok levonulása is egyszerűen számítható. Csatornákban vízszínszabályozó műtárgyak mozgatásával előállított hullámokkal ellenőrizve a módszer pontosságát, meglepően jó volt az eredmény. Ezért ezt a viszonylag egyszerű számítási eljárást ajánljuk a fokozatosan változó, nem permanens vízmozgás számítására. Az eljárás egy függvénytranszformáció segítségével vízhozam-hullámot helyez át, tehát, ha vízállásokra van szükségünk, akkor ezek a felszíngörbék (illetve háromváltozós vízhozam—vízállás kapcsolatok) alapján számítandók. Öntözési üzemben, ahol gyakran éppen a vízhozamok érkezése érdekel bennünket, mert a vízállást a vízhozamtól szinte függetlenül állandó szinten tartjuk, a módszer különösen előnyös. Az eljárás lényege a következő. Az átvonulási elmélet egy felső „indulási” és egy az alatt levő „érkezési” szelvény vízhozam—idő-sora közötti összefüggést adja meg. 11 Vízépítési hidraulika 161
