Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
A képlet előnye, hogy tehetetlenségi tagjában mindig a szakaszra jellemző w hullámsebesség szerepel. A gyakorlati számítást ELLIOT 803/B típusú elektronikus számítógépen végezték el, és a karakterisztikus módszerrel jól egyező eredményt kaptak. 6.3. A magányos hullám A magányos hullám számítására az előbbi módszerek természetszerűen alkalmasak, azonban a hullám magánosságából kifolyóan további egyszerűsítések tehetők. A hullám w terjedési sebessége, ha egy <2i, t’i, Vi adatokkal jellemzett felső i permanens szintről Q2, v2 és y2 adatokkal jellemzett permanens szintre fut rá (111-49. ábra). l\Fi — c2F2 = Q\ — Qi /, F,_ F, — F2' Az elképzelhető legnagyobb levonulási sebesség (a kritikus sebesség, az ún. „hullámsebesség”) Kleitz szerint 1 d Q w’ma* - ß >-w^VgyGaf helye d Q d y érték bármely vízhozamgör2^ béről leolvasható. A wmax-nak középsebességhez viszonyított értéke, "négyszög-, háromszög-, illet////////////. 1I/-49. ábra. A magányos hullám számítása ve széles parabolaszelvénynél rendre 1,67, 1,33 és 1,44. A Chézy-képlet alapján levezetett hullámsebességértékek 1,50, 1,25 és 1,33. A hullám ellapulását a hosszegységre eső ellapulással jellemezhetjük Kleitz, Hermanek valamint Forcheimer nyomán: dh Q d2h í)x 2Iw fix2 ' A képletbe w = VA helyettesítettek. Kozák M. I helyére a helyi tetőzésekhez húzott érintő iránytangensét javasolja felvenni a mederfenék esése helyett. Hayashi az árhullám ellapulásának számítására a h = h0(l-e~>) összefüggést ajánlja, ahol h0 a kezdeti vízmélység és X az ún. csillapítási tényező 27 f)2hot Ax 27 f 1 >AÍ 250 3l? = = 250 U»oj . dt2 J. 158
