Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970)
III. A vízmozgás szabad felszínű mederben
ahol a kezdeti szelvény árhullámképének másodrendű parciális differenciálhányadosa a T tetőzés pillanatában, Ax a szakasz hossza, 7 a fenékesés és t>0 a kezdeti sebesség. Mivel a képlet ve = v értékkel számol, egyes esetekben nem ad jó értéket. (Szigyártó eljárása, amely a helyi sajátosságokat jobban figyelembe veszi, kedvezőbb eredményt adhat.) A levonulási sebesség másik alakját a , dv képlet adja meg. A permanens és nem permanens állapothoz tartozó vízhozam közötti közelítő összefüggés Q = 1 + 1 dh 1 dx 1 dh_ wl fh ’ (3/39) mivel áh 1 dh Q 1 d2h 1 dh dx w dt 21 w3 dt2 w dt A képletben ^ a vízállás időegységre eső változása, Qn a permanens állapothoz tartozó vízhozam, w a levonulási sebesség, 7 a fenékesés. A száraz mederre futó — például gátszakadás következtében előálló — hullám alakjának (7/7-49. ábra alján) közelítő számítására a következő képlet alkalmas: ahol yn a permanens állapothoz tartozó vízmélység a tetőzés helyén, ahol az áramlás megközelítően egyenletes. Meg kell jegyezni, hogy a hullám frontja rendkívül meredek (a hullám lábánál) és általában a hirtelen változó, nem permanens vízmozgás szerint halad előre. A hullám sebessége / (F2y2-Fiyi)g / F, F i- 1 ahol F1 a hullámot megelőző, F2 a hullámot követő szelvényterület, y2 és az index szerinti szelvények középmélységei. Ha és yx = 0, a képlet nem értelmezhető. A nem telt szelvényű kör keresztmetszetű csővezetékekben a hullámlevonulás jelenségét Ackers és Harrison vizsgálta a nem permanens, változó vízmozgás alapvető egyenleteinek segítségével, de kísérleti úton. A vizsgálatokhoz trapéz alakú hullámokat indítottak el és vizsgálták a) a hullámcsúcs ellapulását a hely függvényében; b) a hullámcsúcs ellapulását az idő függvényében. A kísérletek során változtatták a cső esését, alapvízhozamát, a hullám periódusát és magasságát, amíg a trapéz alakú hullám csúcsidőtartama általában a teljes hullám 11 -ed része volt. •'időtartamának
